Ölelj meg egy könyvtárost nap. Hála nektek

 

    Ma volt az ölelj meg egy könyvtárost nap, nem vagyok egy ölelgetős fajta ember, de szerettem volna hálámat és szeretetemet kifejezni azzal, hogy néhány kedves könyvtárost ma mégis megöleltem. Elmondtam nekik, hogy a munkájuk mennyire fontos nekünk, hiszen ők segítenek nekünk eligazodni a könyvek világában. Nem pótolhatja őket a modern technika, még akkor sem, ha ma már szinte mindent lehet automatizálni. 

    Emberekkel foglalkozni művészet. Türelemmel, időt szánva, megértéssel, meghallgatva, magyarázattal, szeretettel. Nekem mindig öröm, hogy láthatom, hogy vannak helyek a közintézmények között, ahol a látogatóba jövő csapatokat ennyire szívesen látják. Nem baj, hogy ma már háromszor búcsúztak el, de mégis megmutatják az újdonságokat, vagy olyan népszerű foglalkozásokat, mint sószoba, mozi, nyomda. 

Ma kibontottunk egy új festéket, egy piros színt, amellyel nyomtattunk a vendégeinknek. Ma felnőtteket is láttam igazán örülni játék közben a sószobában. 

 A végén én is kaptam ölelést. Az egyik vendég azt mondta, hogy tudja, hogy ölelj meg egy könyvtárost nap van, de ő meg fog engem ölelni, az önkéntest. Jó köztetek lenni, köszönöm, hogy munkátokkal szebbé teszitek a világot.

                                 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége

Önkéntesség a Közben autista szemmel. A család, aminek a tagja lettem