Bejegyzések

Ölelj meg egy könyvtárost nap. Hála nektek

Kép
      Ma volt az ölelj meg egy könyvtárost nap, nem vagyok egy ölelgetős fajta ember, de szerettem volna hálámat és szeretetemet kifejezni azzal, hogy néhány kedves könyvtárost ma mégis megöleltem. Elmondtam nekik, hogy a munkájuk mennyire fontos nekünk, hiszen ők segítenek nekünk eligazodni a könyvek világában. Nem pótolhatja őket a modern technika, még akkor sem, ha ma már szinte mindent lehet automatizálni.      Emberekkel foglalkozni művészet. Türelemmel, időt szánva, megértéssel, meghallgatva, magyarázattal, szeretettel. Nekem mindig öröm, hogy láthatom, hogy vannak helyek a közintézmények között, ahol a látogatóba jövő csapatokat ennyire szívesen látják. Nem baj, hogy ma már háromszor búcsúztak el, de mégis megmutatják az újdonságokat, vagy olyan népszerű foglalkozásokat, mint sószoba, mozi, nyomda.  Ma kibontottunk egy új festéket, egy piros színt, amellyel nyomtattunk a vendégeinknek. Ma felnőtteket is láttam igazán örülni játék közben a sószobában.   A végén én is kaptam ölelé

Halálának halálával halsz. Gyászfeldolgozás

Kép
     Szeretem az anyanyelvemet, mert a legkifejezőbb. A halálának halálával halsz, egy számomra tökéletes kifejezése  annak amikor valaki eltávozik az életemből, vagy valaminek vége szakad. Ide tartoznak azoknak a traumáknak az újrakeretezése is, amelyeket hozok magammal és nem néztem még szembe velük.   Problémamegoldóként valamibe belefogok, egy új projektbe, amivel elterelhetem az ömlő emlékképeket ... De hogyan lehet valaminek vagy valakinek a helyét átölelni? A gyásznak vannak szakaszai, tagadom, hogy a mamám, tatám eltávozott egymás után, még akkor is, ha tudom, hogy szép kort megéltek és nem szenvedtek az utolsó órájukban. Emlékszem, hogy tatám ágyán ültem és ő még hagyakozott, hogy vigyázzak a fiamra, elmondta, hogy szeret... Tatám volt az egyetlen férfi, aki igazán szeretett, feltételek nélkül, akinek az arcán mindig hatalmas örömöt láttam, amikor meglátogattam őket. Mindig elmondta, hogy jó, hogy hazajöttem. Neki, az ő lelkének az otthonát alkottuk mi, a családja és az unokái

Törődés . Isteni gondviselés. Mind emberek vagyunk

Kép
        Ezen a héten kis meglepetésekben volt részem, amelyek nagyon meghatottak.  Most kezdtem érteni, hogy igen, van olyan, hogy valaki igazán érdeklődik az ember hogyléte felől. Magamban azt a képességet tároltam el, hogy gyorsan válaszolok rá egy jólt, mert általában az igazi válasz nem érdekes a kérdező számára. De valaki megkérdezte tőlem, hogy mi van velem, hiszen nem látott pár napja. A tény, hogy észrevette, hogy nem vagyok jelen az is melengette a szívemet, na meg az, hogy választ is várt. Igaz, hogy mostanában érzékenyebben érintenek a dolgok, de ez most eltalált. Igazi törődés volt benne.    Ma az utolsó vizsgám előtt a szesszióban az egyik barátnőm visszahívott telefonon, mert érezte, hogy szükségem van rá, a megnyugtatására, hogy lehet, hogy most változáson megyek át, de jobb lesz, az ilyen személyiségbeli fejlődések kellenek ahhoz, hogy majd jó, megértő mentálhigiénés szakember váljék belőlem. Ugyanis az, aki nem küzd meg a saját traumáival, gyerekkorival és egyebekkel,

Maszkok nélkül. Énkifejezés és társas viselkedés

Kép
      Nem tudom viselni többé, nem is akarom. Küzdöttem és sirattam, de egy életképtelen rongy lett belőle. A mai társadalmunkban az elvárások hegyeiben élünk, és a legtöbbször magunknak állítunk fel teljesíthetetlen muszájokat. Meg kell felelni a munkában, a családi környezetben, a barátaink között...de hol vannak a határaink? Amikor azt mondjuk valamire, hogy nem? Bár szeretnénk segíteni, vagy szeretnénk ott lenni valaki mellett, de az már nem fér bele?    Önzőség nemet mondani? Egészen mostanáig meggyőződésem volt, hogy az. Két hete nem vagyok képes fülhallgató nélkül dolgozni. Nem tudom befogadni a körülöttem lévők csevegését, nagyon hamar fáraszt. Szégyelltem, de csendben végezni a feladatomat az egyik olyan határom, amit nem tudok és nem is szeretnék megváltoztatni. Bedugom a fülem, mert sok az információ, mert mindenre nem tudok és nem is akarok reagálni. Ez nem azt jelenti, hogy bunkó, érdektelen és legfőképpen érzéketlen lennék, csupán azt, hogy megválogatom az energiáimnak a

A hatodik nap. ADHD segítséggel

Kép
      Fel akartam adni tegnap, de aznap valami olyant tapasztaltam, amit eddigi életem során soha. Leültem tanulni, és az összes idegesítő, nyüzsgős káosz a fejemben hallgatott, képes voltam hatékonyan végezni az adott feladatot, úgy, hogy csak rá tudtam figyelni. Döbbenet, ilyenben nem volt részem, eddig mindig öt percenként felugráltam az asztal mellől, vagy valami mást csináltam mellette, mert a figyelmemet nem tudtam irányítani. Ez volt az egyik pozitív hatása az ADHD-s gyógyszernek, no meg az, hogy a rövidtávú memóriám kezd javulást mutatni, lehet, hogy elhagyom töltőmet, de legalább eszembe jut, hogy hol maradhatott.     Vannak dolgok, amelyekre még inkább érzékenyebb lettem, a hangokra, túl sokat nem tudom tolerálni, egy erős szorongás is jelen van, no és a kemény fejfájás. Érzelmileg egy igazi mélyrepülés. Amivel nem foglalkoztam megfelelően, az most visszatért, kopogtat az ajtómon... A napokban éreztem a szükségét annak, hogy elmondjam, ha valaki bántott, és nem azért, hogy bo

Gyerekek. Különböző igények és készségek.

Kép
  A  napokban egy kognitív terapeutával beszélgettem, aki azt mondta, hogy ő bizony nem lát különbséget átlagos és sajátos nevelést igényű gyermek között, hiszen mindeniknek csupán más és más készségeket kell elsajátítania ahhoz, hogy boldoguljon az életben. Ha így nézzük, akkor tényleg különböző készségek hiányának az elsajátítása a kulcs és nem a megszokott dobozolás.  Ha az én saját hiányosságaimat nézem, akkor a szociális interakciók értelmezése és lereagálása kíván még rengeteg gyakorlást és rugalmasságot, na meg a türelem, abból sohasem elég. Nem tudok mindent jól fordítani, inkább nyitott elmével, szívvel és megérzésekkel indulok neki minden egyes új helyzetnek és napnak. Elnéztem a gyerekeket a tegnap a sószobában, a könyvtárban. Elméletileg mindenik egyforma volt, de voltak akik inkább románul, mások inkább magyarul értették meg a feladatokat. Némelyiküknek szükségük volt egy felnőtt közelségére, ölbe kéredzkedtek, vagy éppen az óvónéni mellett foglaltak helyet. Abban mind has

Elfogy a levegő. Érezni amit nézek. Az oktatás ellehetetlenítése

Kép
     December 28-án néztem meg az Elfogy a levegő című magyar filmet, amin azóta is merengek, emésztek, feldolgozok. Egy tanárnőt jelentenek fel benne, amiért egy filmet ajánl a diákjainak a tananyaggal kapcsolatban. A szóban forgó tanárnő egy nagyon lelkiismeretes pedagógus, aki szereti amit csinál, jó eredményeket ér el a tanításban, a diákok és a kollégái szeretik. Az eset miatt elhagyja az iskolát, hátrahagyva azt amit nagyon szeretett csinálni, amire az életét tette fel.     A film önmagában is megrázó volt, de bennem összekapcsolódott azzal az esettel ami az én gyerekemmel történt alig másfél hónapja. Az intézményt ahová a kisfiam járt ideiglenesen bezárták, mert nem találták a oktatást megfelelőnek a gyerekek számára. Eltért attól a tantervtől amit az autista gyerekeknek előírt a tanterv, annak ellenére, hogy az én Lőrinckém és az ovis társai nagyon sokat fejlődtek a néhány év alatt ameddig ott kapták meg az oktatást amire szükségük volt. Ahová most járnak nincsen megfelelő szem