Bejegyzések

Mindig repülünk, észlelünk és értelmezünk. A sokféleség tükrében

Kép
    Ez a hét hosszú volt és élményekben gazdag. A legszebb pontja az volt, amikor megláttam a kékben fürdő könyvtárat. Az az érzésem támadt, hogy fényeivel átölel... most egy gondolattal válik egésszé bennem, miszerint az inklúzió nem egy hely, sokkal inkább egy folyamat, amelyben lehetővé tesszük, hogy mindenki a képességeihez és igényeihez mérten része legyen a társadalmunknak.  A mai világban bátorság kell az önmagunk felvállalásához, mert minden ami más az félelemmel tölti el az embereket. Csütörtökön, sétálva beszéltük ki a könyvet, amit választott kedves barátom. Stefan Zweig: Fantasztikus éjszakája, egy olyan kisregény, amely minden fejezetben egy nézőpontból mutatja be a történetet, a mesélő szemén keresztül. Óhatatlanul az jutott eszembe, hogy ez pont olyan, ahogyan mi autik gondolkodunk, a saját fejünkben agyalunk, mindenen, és nehéz nekünk a másik oldalt látni... Gyönyörűen ír, szép, érzékletes részletek vannak benne, és a szerelem fájdalmának az érzését is át tudja adni.  B

Meglátni a szépet. A szeretet lenyomatai

Kép
    Sohasem voltam földrevaló, a tapasztalataim legnagyobb része mindig ebben az érzésemben erősítettek meg. Sokáig a negatív élményeim határozták meg a lelkivilágomat, a sötétség uralkodó volt. Aztán lassanként kimerészkedve a saját árnyékomból, megtanultam értékelni az élet szép pillanatait.    Elneveztem magamban ezeket a szeretet lenyomatainak. Mondhatnám apróságok, de mégis sokszor ezek teszi szebbé a napjaimat, színezik át a vaksötét égboltot rózsaszínek és lilák árnyalatainak sokaságába. Egy ilyen reggel megálltam és rácsodálkoztam a meglepetésre. Később gyöngyök közt talált hal formájú díszt kaptam, valakitől aki tudta, hogy értékelem az ilyen cukiságokat. Helyet kaptam valahol, ahol védve éreztem magam. Gyerekeknek mutathattam meg a quilling technikát. Szép virágokat készítettünk Erikával és a gyerekekkel. Tojásra is ragasztottuk őket. Láttam örömöt az arcokon, és még most is hallom, ahogyan egy fiúcska azt mondja nekem: " Te tanítottad nekem..." Nem adta fel, hiába

Virágvasárnap. Kötődéseink. Dopamin

Kép
    A cím enyhe vegyes, mert sok mindent szeretnék átadni, és az agyam nem pihen. A húsvéti ünnepre készülve lélekben és tettekben...  A napokban elgondolkodtatott az, hogy mennyire befolyásolja a kapcsolatainkat a kötődéseink típusa? A  mintát mindannyian otthonról hozzuk, abban nevelkedtünk, az szolgál alapul a kialakuló kapcsolataikra. De mi van akkor, ha nem tapasztaltuk meg az egészséges, biztonságos kötődést? Ha soha nem éreztük azt, hogy szeretve vagyunk úgy ahogyan Isten megteremtett minket? Akkor is, ha rossz időszakon megyünk keresztül, vagy ha nem a vártnak megfelelően reagálunk az életben előforduló változásokra, ahogyan egy reziliens ember tenné?    Szeretve lenni, akkor is, ha nehéz, ha fáj, ha elkerülnénk, ha feladnánk, ha elmenekülnénk... Minden innen indul, az életünk első évei meghatározóak, megtanuljuk, hogy milyen a világunk, elsősorban  a mikro környezetünk, anya, apa, újszülött. Ha abban az időszakban, az első évben,  megfelelő reakciókat kapunk a szükségleteink k

Olvasólámpaláz. Olvasóklub neurodiverzív személyeknek.

Kép
     Még csak ketten vagyunk tagja annak az olvasóklubnak, amit a hozzánk hasonló egyéneknek hoztunk létre. Egy olyan olvasói közösség működtetése a cél, ahol a szociális készségek csorbasága, a túlzott őszinteség, illetve a szorongás nem ismeretlenek. Az olvasás szeretete, a látókörünk fokozatos tágítása az igazi mozgatórugó.      Féltem, hogy rossz könyvet választottam két héttel ezelőtt, hiszen tele volt fűtött érzelmekkel, vágyakkal, olyan dolgok, amelyekről nem könnyű  beszélni mindenkinek. Arra gondoltam, hogy milyen jó kis rugalmasító olvasmány lesz, az első öt oldalig... aztán meg úgy voltam vele, hogy most biztosan a pokolba kíván. A könyv témája az a fajta szenvedélyes szerelem volt, amelyben az érzelmek intenzitásának a megélése megölheti az embert. Az a szerelem amelynek tapasztalásával azt érezhetjük, hogy igazán éltünk, igaz, hogy birtokló, nem tudsz nélküle élni, megfertőzi a gondolataidat, de magával ragad, néha felemel, és, ha viszonzott, akkor boldoggá is tesz. Nem vo

Fear and pain. Letting go of unhealthy control. Excepting my human side.

Kép
      I can't talk about this subject in my mother language, so I decided to try to describe my feelings and thoughts in English. I died today. Simply died. I was so afraid to be close to somebody, my mind was literally wanted to escape from the situation, but I stood still, I did, what I supposed to do, I helped out... How can we love somebody, that caused pain and suffering to us? How on Earth, we can't just shout that you were so mean to us? That you broke my heart into million pieces? That I literally died over you, and I can't rip you out of my soul. My fear controls me, my actions, my decisions, my choices, my whole entire life. The only thing that I managed to learn, and to accept is the fact, that I am no longer running from myself, from my feelings. What pains me is that, I might be never good enough for this person, no matter what I do, how I behave, I will be always just the girl, who is to much to handle. I am the Mad Hatter, not Alice, from Alice in Wonderland.

Ölelj meg egy könyvtárost nap. Hála nektek

Kép
      Ma volt az ölelj meg egy könyvtárost nap, nem vagyok egy ölelgetős fajta ember, de szerettem volna hálámat és szeretetemet kifejezni azzal, hogy néhány kedves könyvtárost ma mégis megöleltem. Elmondtam nekik, hogy a munkájuk mennyire fontos nekünk, hiszen ők segítenek nekünk eligazodni a könyvek világában. Nem pótolhatja őket a modern technika, még akkor sem, ha ma már szinte mindent lehet automatizálni.      Emberekkel foglalkozni művészet. Türelemmel, időt szánva, megértéssel, meghallgatva, magyarázattal, szeretettel. Nekem mindig öröm, hogy láthatom, hogy vannak helyek a közintézmények között, ahol a látogatóba jövő csapatokat ennyire szívesen látják. Nem baj, hogy ma már háromszor búcsúztak el, de mégis megmutatják az újdonságokat, vagy olyan népszerű foglalkozásokat, mint sószoba, mozi, nyomda.  Ma kibontottunk egy új festéket, egy piros színt, amellyel nyomtattunk a vendégeinknek. Ma felnőtteket is láttam igazán örülni játék közben a sószobában.   A végén én is kaptam ölelé

Halálának halálával halsz. Gyászfeldolgozás

Kép
     Szeretem az anyanyelvemet, mert a legkifejezőbb. A halálának halálával halsz, egy számomra tökéletes kifejezése  annak amikor valaki eltávozik az életemből, vagy valaminek vége szakad. Ide tartoznak azoknak a traumáknak az újrakeretezése is, amelyeket hozok magammal és nem néztem még szembe velük.   Problémamegoldóként valamibe belefogok, egy új projektbe, amivel elterelhetem az ömlő emlékképeket ... De hogyan lehet valaminek vagy valakinek a helyét átölelni? A gyásznak vannak szakaszai, tagadom, hogy a mamám, tatám eltávozott egymás után, még akkor is, ha tudom, hogy szép kort megéltek és nem szenvedtek az utolsó órájukban. Emlékszem, hogy tatám ágyán ültem és ő még hagyakozott, hogy vigyázzak a fiamra, elmondta, hogy szeret... Tatám volt az egyetlen férfi, aki igazán szeretett, feltételek nélkül, akinek az arcán mindig hatalmas örömöt láttam, amikor meglátogattam őket. Mindig elmondta, hogy jó, hogy hazajöttem. Neki, az ő lelkének az otthonát alkottuk mi, a családja és az unokái