Bejegyzések

Ablakomból a világ, hovatartozás érzés, tudat.

Kép
      Ezen a témán rágódom egy ideje. Megírjam? Ne írjam? Miféle szociális munkás lennék, vagy aktivista, ha tapaszt tennék a számra?       Amit nem akarunk látni, az láthatatlan marad. Becsukott szívvel a szem nem veszi észre azokat a dolgokat, amelyeket nem akar felfogni. Alapvető emberi vágy az, hogy érezzük azt, hogy olyan közösségek tagjai vagyunk, akiket elfogadnak, értékelnek. A mai társadalmunk sajnos belülről pusztítja magát, nem jutunk el oda, hogy tegyünk valamit a marginalizált társadalmi rétegekért, mert a kis közösségekben sem tapasztalható az összetartozás.    Nem kellenek a szavak, azokból hallottam már eleget. Tettekre van szükség, és nem nagyokról álmodok.   Hovatartozás-tudatot erősít minden olyan gesztus, amely az egyént megerősíti abban a meggyőződésében,  érzésében, hogy egy bizonyos csoport, közösség tagja. Elhívhatjuk közös fotóra, bemutathatjuk a makró közösség tagjainak, és tovább lehetne sorolni...  A dunántúli mandulafa érzésem megmaradt, olyan pillangó vagy

Merlin szakállára, avagy matató és helyzetek.

Kép
      Sokáig keresgéltem, mindig is volt és lesz az életemben egy olyan tárgy, vagy esetenként tárgyak amelyeket jó matatni. Miért kérdeznétek?... Egyszerűen, mert megnyugtat. Az érintés, a babrálás teljes mértékben megnyugtat, azokban a helyzetekben amikor minden elveszni látszik.    Nemrég, a kisfiam születésnapján találtam rá Merlinre, egy kis legó figurára, kulcstartó formájában. Ajándékot kerestem neki, és egyszer csak megláttam... mozgatható keze, lába, feje, és világít a lába, lábai... azzal a céllal, hogy fény legyen ott, ahol és amikor lennie kell. Vannak olyan időszakok, mint a mostani, ahol a bánat és a gyász uralkodik.   Pillanatok, szépen álcázott zavaros momentumok, tehetetlen mocorgás... egy kis tárgy, amely nyugalomra hívja az elmémet. Akkor is amikor a szív megszakad, és nem tudom pontosan, hogy mi fog történni.    Nagy rajongója voltam és vagyok a Harry Potter sorozatnak. Az utolsó könyvben, a Harry Potter és a Halál ereklyéiben, Harry, Hermione és Ron megkapják az el

Vakáció, csend, töltődés. Neurodiverzív ragasztó.

Kép
     Csend, nem beszélni, nem nyüzsögni, nem tenni semmit, csak élvezni ahogyan a reggeli kávé íze élénkíti az álmos tudatomat. Sokszor napok, hetek telnek el úgy, hogy eszembe sem jut mikor is voltam csak úgy pár órára magamban, pihenve?... Rohanni tanít meg a mai társadalom, de töltődni, önmagunkat helyesen működtetni nem igazán.    Vakáció... szabadság... napok amikor nem kell bemenni a munkahelyre. Mit is szeretnék...? Nyughatatlan nőként a semmitevés számomra egyenlő a halállal, hogyan lehet csak üldögélni egy kávéval?    Ahogyan telnek az évek, kezdem érezni a szükségét a láblógatós, pizsamás órákra reggelente az ágyamba eltöltve ... a csend ami összetart akkor, amikor már nem marad erőm a társalgáshoz, a figyelmem nehezen kontrollálható, elbújni, nem lenni, kicsit nem létezni a világnak.    A nyár, az év, kivonták belőlem amit szerettek volna, én meg mosolyogva nézem, ahogyan reggelenként a kisfiam bemászik az ágyamba és megölel, a televízió távirányítója felé mutat, mire én bek

Basic human rights. Against bullying. For the healthy state of mind.

Kép
     Bullying is a form of violence, a form of terror against a person, a cold one, and ruins mental health. This does't necessarily means that somebody is going to verbalize the problem to the other person, it can be silent, can be happening behind the scenes... The victim could feel the huge pressure that comes with it,  and starts to feel like the environment is not safe anymore.     The bullies, or bully could be a coward person, who has some issues, like jealousy... and some more. The main thing is to realise when we are experiencing bullying, and make the actions to protect ourselves mentally against these violent  actions. If we are not doing anything against it, then it can result  into some major mental health issues, like depression, anxiety, burn out and in some serious cases : suicide.   For me personally, it  always harms me, because I don't understand why people can't just say into my  face their problem, if that is with me? I don't understand jealousy, an

Az álmok útján. Megtartó meglepetések és lehetőségek.

Kép
    Az elmúlt időszak ( pár hét) egy érzelmi utazás volt, valahol a depresszió és az elvárások között. Gyomorszorító fájdalom, felemelő boldogság, aztán a félelem és a kirekesztettség bugyraiban éltem. Nem szégyellem kijelenteni, hogy az életemben a depresszió egy ki-be járó vendég, aki megmutatja nekem az érzésekkel járó mélységek dimenzióit és színeit. A munka és a tenni akarás azok a tényezők, amelyek segítenek, lámpásként világítanak a mély bánatban való maradás elől. A zuhanás nem fáj, de a bezárkózás romba dönt.    Gyerekként a művészet vont körém egy védőhálót az idegenség érzése ellen, megtanultam, hogy a festészet vagy bármely művészeti foglalkozás finomhangolása az önmagunkon való munkában, valamint mentális megbetegedések ellen védelmet nyújtó tevékenység.  Június elsején lehetőséget kaptam arra, hogy gyerekeknek mutassam meg, hogy a tiszta színeket keverve létre tudnak hozni másodlagos színeket, vagy világosabb, illetve  sötétebb árnyalatokat kaphatnak. Nem volt egy adott t

Overdrive. The restless me

Kép
Overdrive, first it was this song that I've been listening for weeks now, and the feeling that came with it. My brain never sleeps, I have special interests, and I am always fascinated by the people around me.  Everything starts with the human and ends with it. There are a lot of problems in our society, integration is one of them.  Integration is a dream. Integration is a beatiful theory, because in practice is miserably failing. I don't think that it's getting easyer, even now... When this shadow hits me, overdrive helps me numb the pain. Lately I feel unmotivated, like something is dying inside me. Am I going to be the same unfit puzzle piece ? Does it have  to be so damn hard, to be included in the environment? Majorly nothing has changed. I'm observing people around me, taking drugs to my ADHD, so I can focus, but the hopelessness still part of my life. As a future social worker, and a person with many shit, discovered a method against lethargic depression. With th

Women in our society, and Gabriel García Márquez's last novel.

Kép
    Usually I like to observe things, and people. As a child, I was constantly watching kids and adults in everyday situations, kids in the playground, my parents drinking coffee in the morning and so on. How they are acting in these situations. I learned to mimic their behaviours so I could use them in my life. Naturally they aren't always worked, because I didn't understood invisible social rules, like the smile, the correct face in a conversation. A lot of behaviours are  like a some rules in a game, we do it, because that is the right way to express something, which leads me in confusion: is this necessary? Why can't  we say what we really want,  instead of what we are hoping for?  I came across recently  Gabriel García Márquez's  newly released novel, Until August. I wonder why society treats women like they are not have the right to do what they want? Why is that a man can have a carrier, a family, dreams and free time where they concentrate in their mental health