Meglátni a szépet. A szeretet lenyomatai

 

  Sohasem voltam földrevaló, a tapasztalataim legnagyobb része mindig ebben az érzésemben erősítettek meg. Sokáig a negatív élményeim határozták meg a lelkivilágomat, a sötétség uralkodó volt. Aztán lassanként kimerészkedve a saját árnyékomból, megtanultam értékelni az élet szép pillanatait. 

  Elneveztem magamban ezeket a szeretet lenyomatainak. Mondhatnám apróságok, de mégis sokszor ezek teszi szebbé a napjaimat, színezik át a vaksötét égboltot rózsaszínek és lilák árnyalatainak sokaságába. Egy ilyen reggel megálltam és rácsodálkoztam a meglepetésre. Később gyöngyök közt talált hal formájú díszt kaptam, valakitől aki tudta, hogy értékelem az ilyen cukiságokat. Helyet kaptam valahol, ahol védve éreztem magam. Gyerekeknek mutathattam meg a quilling technikát. Szép virágokat készítettünk Erikával és a gyerekekkel. Tojásra is ragasztottuk őket. Láttam örömöt az arcokon, és még most is hallom, ahogyan egy fiúcska azt mondja nekem: " Te tanítottad nekem..." Nem adta fel, hiába határozta el az elején, hogy ez neki nem fog sikerülni. Megnyugtattam, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletesen lemásoljuk a mintadarabot, hanem az, hogy alkossunk, hiszen a természetben nincsen két egyforma. Makramé nyuszikat is születtek, Kata és Erika türelmes tanításában. Neveket is kaptak a nyuszikák.

  Közeledve az ünnephez, az e heti szeretet simogatásokat a jó Istennek köszönöm, és azoknak akiktől kaptam. Mindenhol ott vannak, ha elég figyelmesek vagyunk, egy tavaszi reggelben, egy virágzó fában, egy nyugalomban eltöltött tanulásban, egy halacskában, egy örömtáncban, gyerekek szemeiben, egy részvételben...

A világunkat mi magunk alkotjuk, a nehéz helyzetekben emlékeztethetjük magunkat, hogy szeretve vagyunk. 

                     


                     

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége

Önkéntesség a Közben autista szemmel. A család, aminek a tagja lettem