Meglátni a szépet. A szeretet lenyomatai

 

  Sohasem voltam földrevaló, a tapasztalataim legnagyobb része mindig ebben az érzésemben erősítettek meg. Sokáig a negatív élményeim határozták meg a lelkivilágomat, a sötétség uralkodó volt. Aztán lassanként kimerészkedve a saját árnyékomból, megtanultam értékelni az élet szép pillanatait. 

  Elneveztem magamban ezeket a szeretet lenyomatainak. Mondhatnám apróságok, de mégis sokszor ezek teszi szebbé a napjaimat, színezik át a vaksötét égboltot rózsaszínek és lilák árnyalatainak sokaságába. Egy ilyen reggel megálltam és rácsodálkoztam a meglepetésre. Később gyöngyök közt talált hal formájú díszt kaptam, valakitől aki tudta, hogy értékelem az ilyen cukiságokat. Helyet kaptam valahol, ahol védve éreztem magam. Gyerekeknek mutathattam meg a quilling technikát. Szép virágokat készítettünk Erikával és a gyerekekkel. Tojásra is ragasztottuk őket. Láttam örömöt az arcokon, és még most is hallom, ahogyan egy fiúcska azt mondja nekem: " Te tanítottad nekem..." Nem adta fel, hiába határozta el az elején, hogy ez neki nem fog sikerülni. Megnyugtattam, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletesen lemásoljuk a mintadarabot, hanem az, hogy alkossunk, hiszen a természetben nincsen két egyforma. Makramé nyuszikat is születtek, Kata és Erika türelmes tanításában. Neveket is kaptak a nyuszikák.

  Közeledve az ünnephez, az e heti szeretet simogatásokat a jó Istennek köszönöm, és azoknak akiktől kaptam. Mindenhol ott vannak, ha elég figyelmesek vagyunk, egy tavaszi reggelben, egy virágzó fában, egy nyugalomban eltöltött tanulásban, egy halacskában, egy örömtáncban, gyerekek szemeiben, egy részvételben...

A világunkat mi magunk alkotjuk, a nehéz helyzetekben emlékeztethetjük magunkat, hogy szeretve vagyunk. 

                     


                     

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk