Halálának halálával halsz. Gyászfeldolgozás

 

   Szeretem az anyanyelvemet, mert a legkifejezőbb. A halálának halálával halsz, egy számomra tökéletes kifejezése  annak amikor valaki eltávozik az életemből, vagy valaminek vége szakad. Ide tartoznak azoknak a traumáknak az újrakeretezése is, amelyeket hozok magammal és nem néztem még szembe velük.

  Problémamegoldóként valamibe belefogok, egy új projektbe, amivel elterelhetem az ömlő emlékképeket ... De hogyan lehet valaminek vagy valakinek a helyét átölelni? A gyásznak vannak szakaszai, tagadom, hogy a mamám, tatám eltávozott egymás után, még akkor is, ha tudom, hogy szép kort megéltek és nem szenvedtek az utolsó órájukban. Emlékszem, hogy tatám ágyán ültem és ő még hagyakozott, hogy vigyázzak a fiamra, elmondta, hogy szeret... Tatám volt az egyetlen férfi, aki igazán szeretett, feltételek nélkül, akinek az arcán mindig hatalmas örömöt láttam, amikor meglátogattam őket. Mindig elmondta, hogy jó, hogy hazajöttem. Neki, az ő lelkének az otthonát alkottuk mi, a családja és az unokái, ahogyan az én szívemnek is háza volt ő. Az elfogadásig hosszú utat jártam be. Nem volt egyetlen módszer sem amelyik igazán elfedte volna azt a fájdalmat és hiányt, amit az elvesztése okozott. Ugyanígy igaz ez másféle gyász érzésére is. 

  Az az üres tátongó űr ami marad, azt nem lehet befoldozni rövid időn belül, talán igazán sohasem, csupán a szép emlékeinket tesszük ebbe a hiányba, és így  új keretet kap a nemlétük.  Emlékszem arra, hogy életem egy nagyon meghatározó részében elkísért az utamon, óvott, tanított, szeretett. 

 Az idő gyógyír a bánatra, szokták mondani, amikor minket ér, akkor nevetségesnek érezzük ezt a kijelentést, de ahogyan az időnek szárnyával rajzoljuk újra a napjainkat, úgy nyer megértést bennünk. Nem hagynak igazán el, hiszen a részünkké válnak, és ezt talán szeretve át lehet ölelni. 

                                       


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk