Gyerekek. Különböző igények és készségek.


  A  napokban egy kognitív terapeutával beszélgettem, aki azt mondta, hogy ő bizony nem lát különbséget átlagos és sajátos nevelést igényű gyermek között, hiszen mindeniknek csupán más és más készségeket kell elsajátítania ahhoz, hogy boldoguljon az életben. Ha így nézzük, akkor tényleg különböző készségek hiányának az elsajátítása a kulcs és nem a megszokott dobozolás. 

Ha az én saját hiányosságaimat nézem, akkor a szociális interakciók értelmezése és lereagálása kíván még rengeteg gyakorlást és rugalmasságot, na meg a türelem, abból sohasem elég. Nem tudok mindent jól fordítani, inkább nyitott elmével, szívvel és megérzésekkel indulok neki minden egyes új helyzetnek és napnak. Elnéztem a gyerekeket a tegnap a sószobában, a könyvtárban. Elméletileg mindenik egyforma volt, de voltak akik inkább románul, mások inkább magyarul értették meg a feladatokat. Némelyiküknek szükségük volt egy felnőtt közelségére, ölbe kéredzkedtek, vagy éppen az óvónéni mellett foglaltak helyet. Abban mind hasonlók voltak, hogy nagyon szerettek játszani, megvolt a csapatszellem, hiszen egymást hangosan bíztatták. Jó volt látni, hogy a nyelvi különbségek ellenére egy szuper, egymást támogató csoport volt. 

Az ellátórendszertől megszoktuk, hogy kategorizál, mert szüksége van rá, hiszen így tudja megítélni a támogatásokat a fogyatékkal élő gyermekeknek, felnőtteknek. De mi volna, ha mi emberek, a mindennapi életben eldobnánk a skatulyákat és csak segítenénk minden gyereknek a maga ütemében képességeket magukévá tenni? Lehet, hogy így közelebb kerülnénk a probléma megoldásához. 

Nincsen rossz gyermek, hibás gyermek, csupán nem megfelelő szemüveg, amin mi nézzük őket. 

                                                    


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk