Elfogy a levegő. Érezni amit nézek. Az oktatás ellehetetlenítése

 

   December 28-án néztem meg az Elfogy a levegő című magyar filmet, amin azóta is merengek, emésztek, feldolgozok. Egy tanárnőt jelentenek fel benne, amiért egy filmet ajánl a diákjainak a tananyaggal kapcsolatban. A szóban forgó tanárnő egy nagyon lelkiismeretes pedagógus, aki szereti amit csinál, jó eredményeket ér el a tanításban, a diákok és a kollégái szeretik. Az eset miatt elhagyja az iskolát, hátrahagyva azt amit nagyon szeretett csinálni, amire az életét tette fel. 

   A film önmagában is megrázó volt, de bennem összekapcsolódott azzal az esettel ami az én gyerekemmel történt alig másfél hónapja. Az intézményt ahová a kisfiam járt ideiglenesen bezárták, mert nem találták a oktatást megfelelőnek a gyerekek számára. Eltért attól a tantervtől amit az autista gyerekeknek előírt a tanterv, annak ellenére, hogy az én Lőrinckém és az ovis társai nagyon sokat fejlődtek a néhány év alatt ameddig ott kapták meg az oktatást amire szükségük volt. Ahová most járnak nincsen megfelelő személyzet, a hely nincsen felkészítve az autista, ADHD-s gyerekek igényeire és biztonságára. Az oktatás ami nekik kellene, az egyéni, csoportos fejlesztések nem valósulhatnak meg, mert egy pedagógus van a gyerekekre. 

  Hogyan lehet úgy ítéletet hozni egy ilyen helyzetben, hogy nem értik meg pontosan, hogy milyen egy nap egy autista gyermeknek? Azt, hogy szereti a megszokott dolgait, a napi rutint, és nagyon keményen dolgozunk mi szülők azon, hogy rugalmasítani tudjuk a gondolkodásukat. Ha például nem arra megyünk autóval , amerre ő tudja, hogy mennünk kellene a cél érdekében, akkor hevesen ellenkezik, fél, nem érti, hogy mi fog történni vele. Itthon az ajtót két zárral zárjuk, mert hanem kinyitja a felső zárat, kisétál az ajtón és elmegy. 

Az oktatás és fejlesztés nem egyforma az átlagos gondolkodású gyerekeknek, mint a mieinknek. Azt gondolom, hogy ahogyan az átlagos oktatásban jó, ha néha eltérnek a tantervben előírtaktól, hogy a tanulók jobban magukévá tudják tenni az anyagot, úgy egy sajátos nevelést igénylő diák esetében gyakorlatilag elengedhetetlen. 

Mély szomorúsággal tölt el, hogy a tudatlanságnak ilyen ára lett, bízom abban, hogy hamarosan rendeződik a helyzet. Én, mint szülő és leendő mentálhigiénés szakember érzem, élem a gyermekeink helyzetét és nagyon köszönöm a Szent Ferenc Egyesületnek az áldozatos munkáját, nélkülük az én kisfiam nem lenne ott ahol ma van. 

Hogyan beszélhetünk inklúzióról, ha nem vagyunk képesek megérteni, hogy mit jelent a gyakorlatban a más képességű emberek igényeinek a felismerése, megértése? 

Ahogyan minden gyereknek nem felel meg ugyanaz az oktatási forma, úgy ugyanaz az intézmény típus sem lehet megfelelő mindenikinek. Mikor ébredünk már fel végre? Minden ember más, nincsen két egyforma, legyen az autista vagy átlagos gondolkodású ember. 

                                                



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk