Elfogy a levegő. Érezni amit nézek. Az oktatás ellehetetlenítése

 

   December 28-án néztem meg az Elfogy a levegő című magyar filmet, amin azóta is merengek, emésztek, feldolgozok. Egy tanárnőt jelentenek fel benne, amiért egy filmet ajánl a diákjainak a tananyaggal kapcsolatban. A szóban forgó tanárnő egy nagyon lelkiismeretes pedagógus, aki szereti amit csinál, jó eredményeket ér el a tanításban, a diákok és a kollégái szeretik. Az eset miatt elhagyja az iskolát, hátrahagyva azt amit nagyon szeretett csinálni, amire az életét tette fel. 

   A film önmagában is megrázó volt, de bennem összekapcsolódott azzal az esettel ami az én gyerekemmel történt alig másfél hónapja. Az intézményt ahová a kisfiam járt ideiglenesen bezárták, mert nem találták a oktatást megfelelőnek a gyerekek számára. Eltért attól a tantervtől amit az autista gyerekeknek előírt a tanterv, annak ellenére, hogy az én Lőrinckém és az ovis társai nagyon sokat fejlődtek a néhány év alatt ameddig ott kapták meg az oktatást amire szükségük volt. Ahová most járnak nincsen megfelelő személyzet, a hely nincsen felkészítve az autista, ADHD-s gyerekek igényeire és biztonságára. Az oktatás ami nekik kellene, az egyéni, csoportos fejlesztések nem valósulhatnak meg, mert egy pedagógus van a gyerekekre. 

  Hogyan lehet úgy ítéletet hozni egy ilyen helyzetben, hogy nem értik meg pontosan, hogy milyen egy nap egy autista gyermeknek? Azt, hogy szereti a megszokott dolgait, a napi rutint, és nagyon keményen dolgozunk mi szülők azon, hogy rugalmasítani tudjuk a gondolkodásukat. Ha például nem arra megyünk autóval , amerre ő tudja, hogy mennünk kellene a cél érdekében, akkor hevesen ellenkezik, fél, nem érti, hogy mi fog történni vele. Itthon az ajtót két zárral zárjuk, mert hanem kinyitja a felső zárat, kisétál az ajtón és elmegy. 

Az oktatás és fejlesztés nem egyforma az átlagos gondolkodású gyerekeknek, mint a mieinknek. Azt gondolom, hogy ahogyan az átlagos oktatásban jó, ha néha eltérnek a tantervben előírtaktól, hogy a tanulók jobban magukévá tudják tenni az anyagot, úgy egy sajátos nevelést igénylő diák esetében gyakorlatilag elengedhetetlen. 

Mély szomorúsággal tölt el, hogy a tudatlanságnak ilyen ára lett, bízom abban, hogy hamarosan rendeződik a helyzet. Én, mint szülő és leendő mentálhigiénés szakember érzem, élem a gyermekeink helyzetét és nagyon köszönöm a Szent Ferenc Egyesületnek az áldozatos munkáját, nélkülük az én kisfiam nem lenne ott ahol ma van. 

Hogyan beszélhetünk inklúzióról, ha nem vagyunk képesek megérteni, hogy mit jelent a gyakorlatban a más képességű emberek igényeinek a felismerése, megértése? 

Ahogyan minden gyereknek nem felel meg ugyanaz az oktatási forma, úgy ugyanaz az intézmény típus sem lehet megfelelő mindenikinek. Mikor ébredünk már fel végre? Minden ember más, nincsen két egyforma, legyen az autista vagy átlagos gondolkodású ember. 

                                                



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége