A hatodik nap. ADHD segítséggel

 

    Fel akartam adni tegnap, de aznap valami olyant tapasztaltam, amit eddigi életem során soha. Leültem tanulni, és az összes idegesítő, nyüzsgős káosz a fejemben hallgatott, képes voltam hatékonyan végezni az adott feladatot, úgy, hogy csak rá tudtam figyelni. Döbbenet, ilyenben nem volt részem, eddig mindig öt percenként felugráltam az asztal mellől, vagy valami mást csináltam mellette, mert a figyelmemet nem tudtam irányítani. Ez volt az egyik pozitív hatása az ADHD-s gyógyszernek, no meg az, hogy a rövidtávú memóriám kezd javulást mutatni, lehet, hogy elhagyom töltőmet, de legalább eszembe jut, hogy hol maradhatott. 

   Vannak dolgok, amelyekre még inkább érzékenyebb lettem, a hangokra, túl sokat nem tudom tolerálni, egy erős szorongás is jelen van, no és a kemény fejfájás. Érzelmileg egy igazi mélyrepülés. Amivel nem foglalkoztam megfelelően, az most visszatért, kopogtat az ajtómon... A napokban éreztem a szükségét annak, hogy elmondjam, ha valaki bántott, és nem azért, hogy bocsánatot kérjen, nem azért, hogy megértsen, csupán hallja meg, és aztán engedje el. Hallgatok. Nem mondok semmit. Egy burokba vagyok, amit teremtettem magamnak, mert ez most nehéz. 

 A barátnőm mondta nekem, hogy az első két hét rettenetes, de aztán jobb lesz, az orvos is ugyanezt. 

Tudom, hogy nem vagyok egyedül, de ez most nem segít. Egy kis időre elvesztettem a szavaimat, nem érzem, hogy a verbális kifejezésnek értelme lenne. Tanulom értékelni a határaimat, elfogadni az esendőségeimet. A képességeim nem változtak, csupán az eszközök amelyekkel elérem őket. 

Újra tanulom önmagam. 

                                             


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége