Autizmus ADHD-val fűszerezve. Túlfeszített húr és a rendszer

 

       Felfedezem és megértem, hogy miért is olyan ambivalens ahogyan nap, mint nap működöm. Hogyan is értelmezhető az a tény, hogy vannak feladatok, amelyek nem tudják teljes mértékben lekötni a figyelmemet, ilyenkor kell még valami, amivel irányítani tudom. Összpontosítani kegyetlenül nehéz, ugrálok egyik feladatról a másikra. Az ingerkeresésem így maximálisan kiélheti magát. 

 Belefutok a túlterheltségbe, sok feladatot oldok meg, túlvállalom magam, és persze mindezt azért, mert a nyughatatlan fejem visz előre. Az agyam sohasem pihen, mint valamilyen hullámvasút ... A nem elegendő inger  esetében , nem termelődik elég dopamin a megfelelő működésemhez.  Nyughatatlan leszek, és keresem a feladatokat. Idegesítő is tudok lenni, mert olykor mindenben beleütöm az orromat. Autistaként szeretem megérteni, hogy rendszer szinten, hogyan működnek a dolgok, hogyan dolgoznak emberek, milyen feladatokat látnak el. Az egység miként valósul meg, hogyan működnek közre és mit is tanulhatok tőlük. A tanulás a legjobb az egészben, ha nem tanulhatnék, akkor biztosan régen bogra futottam volna. 

Nagyon vagány dolgokba van lehetőségem belelátni, gondoltátok volna, hogy van egy olyan szakma, amely megmenti a szó szoros értelmében a sérült könyveket? A könyvkötő azon szuperhős, aki a például a borítójától megvált könyveket, vagy a gerincüket javítja meg. Jane Austen Emmájának egyik magyar nyelvű példányának hiányos volt a gerince, el tudom képzelni, hogy milyen lehetett eredetileg, de így új köntösben még szebb lett. 

A lényeg a megfelelő mennyiségű inger és azok váltakozása. Le kell tudjam magam annyira fárasztani, hogy aludni tudjak éjszaka, ha viszont túl sok ér, akkor lefagyasztok. Olyankor semmire nem tudok figyelni, még a megszokott, rutinos feladatokra sem, és minden kiesik a kezemből, de pihenni még ekkor sem vagyok képes. A fizikai aktivitás fontos komponens : séta, futás, cipelés, pakolás, rendezés, és bármi ami megmozgat, ezekkel a tevékenységekkel nyugszom meg annyira, hogy oda tudjak kellően összpontosítani egy dolgozat megírásához vagy bármilyen egyéb szellemi tevékenységhez.

Kifeszített nyíl, aki állandóan keres, és a rendszer szeretetének a kettősége határoz meg valamilyen szinten, kívülről furcsa lehet, belülről meg gyakran fárasztó. Önmagamhoz tanulok türelmet, mert, ha magamhoz kicsivel több lesz naponta, akkor az a más emberekhez fűződő kapcsolataimra is pozitív hatással lehet. 

                                        


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk