Autizmus ADHD-val fűszerezve. Túlfeszített húr és a rendszer

 

       Felfedezem és megértem, hogy miért is olyan ambivalens ahogyan nap, mint nap működöm. Hogyan is értelmezhető az a tény, hogy vannak feladatok, amelyek nem tudják teljes mértékben lekötni a figyelmemet, ilyenkor kell még valami, amivel irányítani tudom. Összpontosítani kegyetlenül nehéz, ugrálok egyik feladatról a másikra. Az ingerkeresésem így maximálisan kiélheti magát. 

 Belefutok a túlterheltségbe, sok feladatot oldok meg, túlvállalom magam, és persze mindezt azért, mert a nyughatatlan fejem visz előre. Az agyam sohasem pihen, mint valamilyen hullámvasút ... A nem elegendő inger  esetében , nem termelődik elég dopamin a megfelelő működésemhez.  Nyughatatlan leszek, és keresem a feladatokat. Idegesítő is tudok lenni, mert olykor mindenben beleütöm az orromat. Autistaként szeretem megérteni, hogy rendszer szinten, hogyan működnek a dolgok, hogyan dolgoznak emberek, milyen feladatokat látnak el. Az egység miként valósul meg, hogyan működnek közre és mit is tanulhatok tőlük. A tanulás a legjobb az egészben, ha nem tanulhatnék, akkor biztosan régen bogra futottam volna. 

Nagyon vagány dolgokba van lehetőségem belelátni, gondoltátok volna, hogy van egy olyan szakma, amely megmenti a szó szoros értelmében a sérült könyveket? A könyvkötő azon szuperhős, aki a például a borítójától megvált könyveket, vagy a gerincüket javítja meg. Jane Austen Emmájának egyik magyar nyelvű példányának hiányos volt a gerince, el tudom képzelni, hogy milyen lehetett eredetileg, de így új köntösben még szebb lett. 

A lényeg a megfelelő mennyiségű inger és azok váltakozása. Le kell tudjam magam annyira fárasztani, hogy aludni tudjak éjszaka, ha viszont túl sok ér, akkor lefagyasztok. Olyankor semmire nem tudok figyelni, még a megszokott, rutinos feladatokra sem, és minden kiesik a kezemből, de pihenni még ekkor sem vagyok képes. A fizikai aktivitás fontos komponens : séta, futás, cipelés, pakolás, rendezés, és bármi ami megmozgat, ezekkel a tevékenységekkel nyugszom meg annyira, hogy oda tudjak kellően összpontosítani egy dolgozat megírásához vagy bármilyen egyéb szellemi tevékenységhez.

Kifeszített nyíl, aki állandóan keres, és a rendszer szeretetének a kettősége határoz meg valamilyen szinten, kívülről furcsa lehet, belülről meg gyakran fárasztó. Önmagamhoz tanulok türelmet, mert, ha magamhoz kicsivel több lesz naponta, akkor az a más emberekhez fűződő kapcsolataimra is pozitív hatással lehet. 

                                        


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége