Veszélyes lehet a fagyi. Filmtettfeszt. Kapcsolódni, hogy elbírjuk a nehézségeket

 

   Az elmúlt napokban a városukban erdélyi magyar filmeket nézhetnek az érdeklődők a 23-ik Filmtettfeszt keretén belül. A dokumentumfilmek mellett nagyjátékfilmeket is műsorra tűztek a szervezők.

Engem a címe fogott meg előszőr a Veszélyes lehet a fagyi című filmnek, aztán a történet maga. Hiszen nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel az ikerpár Adél és Éva életének az egymás általi, illetve, mint kívülállóként a megítélésében. A testvérek általában rivalizálnak, kinek jobb az élete egy orvosnak, aki látszólag agyon dolgozza magát, nem elegendő pénzért, vagy  a testvérének aki anyagilag jó helyzetben él a vállakozó férje mellett, újszülött kisfiúkkal együtt?

Jobb e magányosság, mint a társas magány, egy olyan férj mellett, aki bántalmazásra hajlamos? Ákos mindkettőjük életében egyfajta megmentőként jelenik meg, aki értékeli őket és menedéket nyújt nekik néha. Mennyit is jelent egy ölelés? Amikor csak úgy belefúrod magad a szeretett személy karjaiba, érzed az illatát, és megnyugszol. Percekig tudnék lenni így, mert annyira szorongó vagyok. Végül Ákos közelebb hozza a testvéreket egymáshoz, a kettejük öleléséből fa lesz, mint egy szimbólum az egymáshoz tartozás erősségéről. Kapcsolódunk, emberi szükségletünk, hogy tartozzunk olyan emberhez, emberekhez, akik megértenek, szeretnek minket függetlenül attól, hogy hogyan látják az életünket. 

A rohanó világunkban, életünknek nagyobb részét a szociális hálón lógva töltjük el, és egyre kevesebb időt szánunk az olyan emberi kapcsolatainkra, amelyek fontosak és építenek minket. Pedig a csendben üldögélve, egy ölelésben vagy éppen semmit téve is jó lenni, tudni, érezni a másik közelségét. 

Az ikrek valahogy megérzik, ha a másik bajban van. Itt azt is túlélték, hogy ugyanazt a férfit szerették, magányukat, élethelyzetüket, a kettejük kapcsolata kibírta a próbatételeket. Elgondolkodtat, bárcsak a világon mindenkinek lehetne olyan kapcsolódása egy másik személlyel, aki este későn is fel mer hívni, ha bajban van, vagy csak elmesélné, hogy aznap mi történt vele.

Sok problémánkról hallgatunk, mert nem akarunk róluk beszélni, nem arra tanítottak minket, hogy gondjainkat megosszuk valakivel, inkább arra, hogy jól tudjuk eljátszani azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Azon kevesek, akiket igazán beengedtünk magunkhoz, azokkal jobban kellene törődnünk. Legyen az barát, testvér, társ ... kapcsolódni emberi, vágy arra, hogy valahová, valakihez tartozzunk, hogy otthon érezzük magunkat.

Ez a film  képekben és érzésekben is sok mindent megmozgatott bennem,  tudtam vele azonosulni, jó volt magyar filmet nézni, olyant amilyent nem minden nap láthat az ember. Remélem, hogy lesz még alkalmam hasonló vetítéseken részt venni és köszönöm, hogy megrendezték. 

                                               


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk