Veszélyes lehet a fagyi. Filmtettfeszt. Kapcsolódni, hogy elbírjuk a nehézségeket

 

   Az elmúlt napokban a városukban erdélyi magyar filmeket nézhetnek az érdeklődők a 23-ik Filmtettfeszt keretén belül. A dokumentumfilmek mellett nagyjátékfilmeket is műsorra tűztek a szervezők.

Engem a címe fogott meg előszőr a Veszélyes lehet a fagyi című filmnek, aztán a történet maga. Hiszen nagyon sok hasonlóságot fedeztem fel az ikerpár Adél és Éva életének az egymás általi, illetve, mint kívülállóként a megítélésében. A testvérek általában rivalizálnak, kinek jobb az élete egy orvosnak, aki látszólag agyon dolgozza magát, nem elegendő pénzért, vagy  a testvérének aki anyagilag jó helyzetben él a vállakozó férje mellett, újszülött kisfiúkkal együtt?

Jobb e magányosság, mint a társas magány, egy olyan férj mellett, aki bántalmazásra hajlamos? Ákos mindkettőjük életében egyfajta megmentőként jelenik meg, aki értékeli őket és menedéket nyújt nekik néha. Mennyit is jelent egy ölelés? Amikor csak úgy belefúrod magad a szeretett személy karjaiba, érzed az illatát, és megnyugszol. Percekig tudnék lenni így, mert annyira szorongó vagyok. Végül Ákos közelebb hozza a testvéreket egymáshoz, a kettejük öleléséből fa lesz, mint egy szimbólum az egymáshoz tartozás erősségéről. Kapcsolódunk, emberi szükségletünk, hogy tartozzunk olyan emberhez, emberekhez, akik megértenek, szeretnek minket függetlenül attól, hogy hogyan látják az életünket. 

A rohanó világunkban, életünknek nagyobb részét a szociális hálón lógva töltjük el, és egyre kevesebb időt szánunk az olyan emberi kapcsolatainkra, amelyek fontosak és építenek minket. Pedig a csendben üldögélve, egy ölelésben vagy éppen semmit téve is jó lenni, tudni, érezni a másik közelségét. 

Az ikrek valahogy megérzik, ha a másik bajban van. Itt azt is túlélték, hogy ugyanazt a férfit szerették, magányukat, élethelyzetüket, a kettejük kapcsolata kibírta a próbatételeket. Elgondolkodtat, bárcsak a világon mindenkinek lehetne olyan kapcsolódása egy másik személlyel, aki este későn is fel mer hívni, ha bajban van, vagy csak elmesélné, hogy aznap mi történt vele.

Sok problémánkról hallgatunk, mert nem akarunk róluk beszélni, nem arra tanítottak minket, hogy gondjainkat megosszuk valakivel, inkább arra, hogy jól tudjuk eljátszani azt, hogy minden a legnagyobb rendben van. Azon kevesek, akiket igazán beengedtünk magunkhoz, azokkal jobban kellene törődnünk. Legyen az barát, testvér, társ ... kapcsolódni emberi, vágy arra, hogy valahová, valakihez tartozzunk, hogy otthon érezzük magunkat.

Ez a film  képekben és érzésekben is sok mindent megmozgatott bennem,  tudtam vele azonosulni, jó volt magyar filmet nézni, olyant amilyent nem minden nap láthat az ember. Remélem, hogy lesz még alkalmam hasonló vetítéseken részt venni és köszönöm, hogy megrendezték. 

                                               


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége