Olvasni jó. Autizmus és viselkedés értelmezés. Önsegítő könyvek

 

   Szeretek olvasni. Az olvasásban az agyam kreálhatja a mozit, nincsen kiszolgáltatva egy rendező víziójának. Olvasás közben fejlődik a kreatív gondolkodásunk, bővülhet a szókincsünk és megtudhatunk olyan dolgokat is, amelyekről tudásunk hiányos volt, vagy nem is hallottunk róluk. 

  Régebben inkább a regények vonzottak, ahogyan tőlem is telik az idő, úgy egyre inkább a pszichológiai témákat feldolgozó művek vonzanak, mint ez az utóbbi : A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek. A könyv eredeti nyelve angol, és 92-ben jelent meg előszőr. Én a magyar fordítást olvastam, a könyvtárban találtam meg, és egy nagyon kedves barátom ajánlotta.

Panaszkodtam ugyanis, ahogyan szerintem sokan a nők közül, hogy én bizony nem értem a társamat, mintha elbeszélnénk egymás mellett, pedig gyakran csak jót akarunk. Lepődtem meg, ahogyan elkezdtem olvasni, hogy a férfiak mindenre megoldást keresnek, a nők meg inkább szeretik kibeszélni a problémáikat, gyakran csak azért, hogy meghallgatásra, megértésre találjanak. Mond valamit, gondoltam... Hányszor érzem én is úgy, hogy hazaérve annyira megosztanám a történteket, de a párom üres locsogásnak, esetleg panaszáradtnak fogja fel. Ilyenkor inkább csak az érzéseimet szeretném átadni, empátiára vágyom. A férfiak ezzel ellentétben az író szerint a racionalitás hívei, nekik mindenre egy működő terv kell, és, ha érzelmi problémáik vannak, vagy más megoldatlan gondjaik, akkor elvonulnak a barlangjukba, hogy ott töprengjenek rajtuk. Bumerángként említi a férfiak nőkhöz való viszonyulását, azt tanácsolva a nőknek, hogy ilyenkor hagyjanak a pasinak teret, és ne kövessék őket, majd amikor megint rendben lesz bennük minden, akkor visszatérnek a társaikhoz, hozzánk. 

Igen mind érdekes, és igaznak is bizonyult a tapasztalataim alapján, talán annyi különbséggel, hogy gyakran én is hajlok a megoldás keresése felé, a gondokat én is így értelmezem, hogy gyorsan keresem rá a megoldásokat. Emberi viselkedéseket is gyakran értelmezni igyekszem logikai alapon, ezért nem is értem a vicceket, az iróniát vagy a kétértelmű dolgokat. Gyakran a gondolataimban pörgetem az elmúlt eseményeket, beszélgetéseket és emlékezni próbálok nem csupán a kimondott szavakra, de a nonverbális kommunikációra is, amely kísérte azokat. Mert nem mindegy, hogy mit hogyan mondunk, vagy mit hogyan használunk. Ezért is gyönyörű a magyar nyelv, hiszen színes értelmezési tárháza van a szavainknak, ami autistáknak nehéz pályát jelent megértés területén. 

Nagyon tetszett a könyv, több példájában ismertem magamra, a legkedvesebb része talán a szeretet levél volt, amit a szerző ajánl, hogy írjunk ha problémáink akadnak párunkkal, érzelmeinket fejeznék ki és mi magunk mit várnánk el megoldásnak a társunktól. 

Én nagyon gyakran kérdezek vissza, hogy is értette az illető amit mondott? Ez most vicc volt, vagy komolyan gondolta? A legjobb viselkedés értelmezőm a férjem, ő szokott nekem neurotipikus viselkedést fordítani neurodiverzívre és fordítva. Tanulni mindig jó, olvasva talán a legjobb.