Makacsság, önzőség, ragaszkodás és autizmus

 

    Volt általános iskolában egy tanárnő, aki tanított engem, és azt mondta nekem, hogy mennyire rossz is, hogy én ragaszkodom egyes emberekhez, szinte már egészségtelenül. Akkor nem nagyon értettem, hiszen természetes volt nekem, hogy az a pár ember, akiben megbízom és szeretek, azokkal nagyon jó lennem.

Miért jelölik meg mégis ezt problémaként ? Hány ember van úgy általában a környezetünkben, akivel szinte bármiről lehet beszélni, akihez nem egy, esetleg több érdeklődési körünk is fűz? Az én atomomban nagyon kevés ilyen személy van. Ezért azon kevéshez rettenetesen  ragaszkodom. Persze nem mindig veszik jó néven, és önzőségnek nevezik, mert hát neked mindig minden úgy kell legyen, ahogyan te akarod, és amit akarsz azt keresztül viszed mindenen és mindenkin. Kívülről ez tényleg így is néz ki, de a belső motivációk szeretetteljesek. Gyerekkoromból maradt meg, hogy édesanyámtól kérdeztem, hogy ma délután mit csinálsz? Hová kell menjél? És rögtön a következő kérdés, mehetek én is? Anyukám szerencsére meg tudta indokolni azokat az eseteket, amikor nem tudott magával vinni, logikusan, ezért nem nyaggattam olyankor, elfogadtam, hogy akkor nem mehetek. Ma egy kicsit alakult  ez a kedvenc emberen való lógás, de még most is úgy tudok kapcsolódni valakihez, azokhoz akiket fontosnak tartok, hogy csatlakozom ahhoz a tevékenységhez, amelyet ők végeznek, pusztán azért mert nagyon szeretem a társaságukat, tanulhatok tőlük sokféle készséget, képességet, nőhet a lexikális tudásom, a szociális látásom is élesedik és megfigyelhetem őket természetes közegükben. 

Igen, tudom ez nagyon tudományosan hangzik, de én kíváncsi vagyok, és szeretek tanulni, főleg olyan személyektől akik különleges helyet foglalnak el a szívemben. Makacs vagyok, nehezen lehet lebeszélni valamiről, amit egyszer a fejembe veszek, és ezért irritáló és bosszantó is lehetek, de amikor a szeretett emberekkel lehetek, akkor igazán boldog vagyok. Nehéz kapcsolódni úgy általában nekem másokhoz, de akiket hagyok magamnak megismerni kellően, azokkal merek nyitni a világ fele, új dolgokat kipróbálni, új, ismeretlen helyekre menni. 

Önző vagyok azért, mert nem látom, hogy sokszor, az amit én akarok, és ahogyan végre szeretném hajtani, az másnak egyáltalán nem jó, például egyedül szeretné a feladatát elvégezni, nem akar társaságot. De ha értenék, hogy az, hogy lógni akarok velük, az az én nyelvemen azt jelenti, hogy szeretlek. 

Azok a szülők, nagyszülők, barátok, szakemberek akik ezt tapasztalják autista gyerektől vagy felnőttől, ne legyenek mérgesek, hiszem mi így nyitjuk ki a kapuinkat, és a szívünket mások felé.

                                                    




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége