Lélekszerelés. Lélek és egyebek foltozása.

  

   Ha egy problémát megoldasz, akkor jöhet a következő. Mindig van amin lehetne javítani, amin lehetne még többet dolgozni, ahogy magamon is. Sunny barátom mutatta meg nekem a Kowalsky meg a Vegától a Lélekszerelő című dalukat. A zenéje nem érintett meg, de a szövege annyira beleillett abba, amiben érzem magam mostanában. Ahogy ők fogalmaznak minden nézőpont kérdése, lehet, hogy gyakrabban kellene több oldalról megvizsgálnunk az elégedetlenségeinket. 

De ebből kiindúlva mennyire is lényeges odafigyelnem arra, hogy szerelgessem a lelkemet, kezelni tudjam a szorongásomat, egy kicsit több képességre tegyek szert emberi kapcsolatok terén? Személyes fejlődésem céljaiként a legfontosabbak. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert olyan tevékenységeket végezhettem az elmúlt időszakban, amelyek egyben tartottak. Kicsit olajaztak, fájdalmat öleltek körbe, és egy túlpörgött agyat vettek le a szorongásról. 

Meg voltam győződve sokáig, hogy az egyedüli olyan tevékenység, amely rekreációs hatással van rám az a festészet. Amikor alkotok nem gondolkodok. Az elmém lesz üres vászon, mialatt a fizikai vásznam színesedik. Úgy három héttel ezelőtt egy barátnőm elhívott segíteni esküvői termet díszíteni. A feladatnak megvolt a kreatív oldala, de volt benne kellő monotonitás is, amely levegőzni hagyott. A végén mintha kicseréltek volna. Nem éreztem fáradságot, de azt igen, hogy nyugodt vagyok.

A múlt héten kaptam lehetőséget arra, hogy a könyvtárban rendszerezzem az egyik polc tartalmát. (Aztán ezen a héten a nyomdához tartozó betűszekrények jönnek.) Tudjátok, mint a kisgyerek karácsonykor... Autistának rendszerezni bármit is ajándék. Nekem az. Leszedem, megmérem a tárgyakat, címkével látom el a rekeszt, és a csoda elkezdődik. Nem léteznek a problémáim akkor, a szomorúságot, csalódottságot, haragot el tudom engedni. Mint valami balzsam a szívemnek, a rend csak az egyik eredmény ami látszik, hiszen a polc átláthatóbb lesz, de ami szemnek láthatatlan az belül megy végbe bennem. Lehet, hogy nevetséges sokaknak, hogy egy ilyen feladat így lázba tud hozni, de ha repülni tudnék, akkor repülnék, mert szárnyakat adott. Az, hogy emberek között lehettem, hogy valamiben segíthettem... Én azt gondolom, hogy az önkéntes munkától többet kapok, mint amennyit én teszek segítségként. 

Lassan dolgozok fel mindent, de az ilyen és ehhez  hasonló feladatokkal az összetörött részeimet rakom a helyükre, mint egy restaurátor egy régi edény darabjait, vagy egy festményt, amely galéria effektus áldozata lett, visszahoz a saját színvilágába. 

Köszönöm a lehetőséget, és azt, hogy befogadtatok.