Fuss neki. Bor, mámor, Provence. Mozikaraván.

 

    Ebben az évben én is csatlakoztam a Fuss neki kampányhoz, a Városi Könyvtár csapatához nagykövetnek, azzal a céllal, hogy meg tudjuk a szabadtéri mozit valósítani a mi kis városunkban. 

Gyerekként úgy tanultam meg angolul, az iskolai oktatás mellett, hogy nagyon sok filmet néztem meg, az egyik barátnőm segítette a nyelvi készségeim fejlesztését azzal a módszerrel, hogy kezdetben az angolul beszélő filmhez magyar feliratot tett be nekem, majd, ahogyan jobban értettem, kicserélte a magyar feliratot angolra. Aztán egyszer azt mondta, hogy ezentúl mehet minden felirat nélkül, mert szerinte már elboldogulok és ezen a ponton kezdtem el igazán tanulni. A filmek számomra egyfajta külön világot jelentettek, ahová belépve elfeledhettem a sajátomat kissé és részese lehettem egy más képi világnak.

A bor, mámor, Provence című filmet,  azért is néztem meg, mert szeretem a romantikus filmeket, és mert Sz. K ajánlotta. Gondoltam, hogy nem lehet rossz, és nem is volt az. Egy londoni bankár Max( Russell Crowe)  nagybátyja halálhíréről értesül, aki Provence -ban élt, megörökölve így annak házát és birtokát. Tipikus városi fószer, aki munkamániás, nem szokott pihenni hétvégén sem és minél hamarabb pénzzé akarja tenni az örökségét. Persze az élet, nem olyan ahogyan mi emberek eltervezzük és megismerkedik egy nővel, és, hogy a történet ne szenvedjen hiányt bonyodalmakban, megjelenik a nagybátyja vélhető lánya, akiről senki nem tudott semmit. 

A kedvenc jelentem az volt, amikor Max igyekezne vissza a munkahelyére, de előtte fényképeket készít a házról és beleesik a medencébe, ami üres, mocskos, de sajnos nem tud kijönni onnan. A telefonja a medence szélén marad, de nem tudja elérni. Megérkezik a filmbeli hősnő, akit Marion Cotillard játszik és nagyon hanyagon megkérdezi, hogy tud e úszni Max, azzal megengedi a medencébe a vizet. Az életet lehet élvezni. Ez az ami megmaradt a filmből nekem. 

Képzeljétek el, hogy milyen jó is lenne, ha Székelyudvarhelyen is lenne mozikaraván, ahol sok vagány filmet nézhetnénk, kérlek támogassatok minket.

                                   


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk