A magyar népmese világnapja. Városi Könyvtár, audiovizuális terem.

   

     " - Apa? Mikor jönnek a többiek? - kérdezi a kislány az apukáját, vetítés közben. 

       - Lehet, hogy később, mert ők még nem keltek fel. - magyarázza az édesapja, aki mellette ült."

  Ezt én hallottam a  kis vetítő kuckóban, és nevettem magamban, milyen aranyos, hiszen tényleg moziban ül, és azt várja, hogy mikor jön a többi néző. Ahogy ezt így kimondta a kislány, mint egy varázsütésre kezdett megtelni a városi könyvtár moziterme. 

Magyar népmeséket nézhettek az érdeklődők, hiszen ma van a magyar népmese világnapja, és a könyvtárunk kedveskedett a vetítéssel a város lakóinak. Anyukák, apukák hozták el gyerekeiket, még énekelték is a megszokott dallamot, amivel indul a népmese. Egyesek közülük meg is beszélték a látottakat, vagy éppen azt mondták el, hogy melyik a kedvencük.

Az én személyes kedvencem a királylány a sóval, amikor azt mondja a királynak, az apukájának, hogy úgy szereti őt, mint a sót, mire a király felháborodik. Aztán a mese végén rájön, hogy mennyire fontos a só az ételekben, olyan mindennapi szükséglet, ami nélkül bizony nem jó élni. A só olyan nekem, mint a szeretteim, azok az emberek, akik körülvesznek nap, mint nap, ahogyan ott volt a királylánynak is az apukája. 

Egy nagyon vagány esemény volt, jó kezdeményezés, értelmes és tanulságos meséket játszani a felnövő nemzedéknek, megtanítani nekik, hogy a mi magyar nyelvünkben is csodálatos mesék vannak. Nekem a mesék mellett a képi megjelenítés is magával ragadó, a népi motívumok, az ábrázolásmód, amit ha meglátok, nem kell hozzá magyarázat, a képek magukban is beszélnek.

Élmény volt vetíteni, köszönöm a lehetőséget a városi könyvtárnak és remélem, hogy lesz ennek folytatása, mert remek ötlet és a gyerekek is nagyon élvezték.

                                


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk