Oktatás, fejlesztés nyáron. Zarándok Nyargaló , lovas foglakozás, kezdeményezés.

 

     A második nyarat igyekszünk színesíteni a kisfiamnak, otthon, a megszokott  közegében. A helyzet az, hogy azon gyerekek, akik nem a hagyományos oktatásban vesznek részt, a  nyári vakáció teljes idejére oktatás nélkül maradnak. Kevés egyesület vállal egész nyárra foglalkozásokat, olyant egyik sem ami pótolni tudná az év közben zajló tanítást. A szükség nagyon nagy, elsősorban a gyerekek szempontjából, hiszen a napi rutin, az idejük beosztása nagy szerepet játszanak az idegrendszeri és testi fejlődésükben.

Sajnos annak ellenére, hogy Székelyudvarhelyen több szervezet foglalkozik autizmus specifikus fejlesztéssel,  nagyjából mindenik a korai fejlesztést tűzte ki célul, azaz a 0-8 éves korosztályt foglalja magába. Ha azt nézem, hogy az én kisfiam most ötéves lesz, akkor három év múlva itt fejlesztés nélkül marad, leginkább nyáron, mert a Szent Ferencben tizedik osztáyig van az oktatás. 

Azok a fejlesztési lehetőségek, amelyek nincsenek szigorúan korosztályokhoz kötve, mint a lovaglás a Zarándok Nyargalónál, egy ilyen lehetőség. Lőrincke lassan két hónapja jár, ha nem is mindig sikerül sok időt lóháton töltenie, de mindig szívesen megy. Az állatok nagyon jó hatással vannak a gyerekekre, azok az autista vagy neurodiverzív gyerekek, aki szeretik őket, azoknak egy igazi kulcs lehet a lovak közelsége, a beszédkészség fejlődésében, a figyelmük összpontosításának a fejlesztésében, valamint nagy szerepet játszanak a szorongás leküzdésében, illetve annak a csökkentésében.

Az ősztől a lovarda ismét szeretne ingyen lovas terápiát tartani, tizenöt sérült gyermeknek és családtagjainak térítés mentesen, ezért gyűjtést szervezett. A Családfesztiválon már sikeresen elkezdték a gyűjtést, szeretném ezzel a bejegyzéssel én is arra kérni a kedves  olvasókat, hogyha tehetik támogassák a lovardát. 

Az autizmus, mint társadalmi probléma ismerése az emberek körében még nagyon nagy hiányosságokat mutat. Habár egyre több felületen olvashatunk róla, hallhatunk, és láthatunk is külföldön élő szakemberektől interjút, az mégsem igazán emberközeli. Milyen is autizmus a mindennapi életben? Hogyan is befolyásolja a napjainkat? Talán több autistát kellene megkérdezni. 

Az biztos, hogy a világ a  neurodiverzív gyermekek és felnőttek oktatásában fejlődik, hiszen egyre több az integráló programokat kínáló alsó, közép, illetve felsőoktatási intézmények száma. A probléma inkább az, hogy amíg nem értjük meg elég jól a másképpen gondolkodást, addig hogyan is akarunk megfelelően segíteni? Több olyan tanárt kellene kiképezni, aki már az egyetemi tanulmányaiban elegendő tudást kap a fogyatékkal élők tanításában, nevelésében. A másik opció az lenne, hogy fogyatékkal élőket alkalmazzanak, olyanokat akik elvégezték a megfelelő képzést, mert ő teljes mértékben tudnák segíteni a hozzájuk hasonló diákokat, de jobb megértést és megismerést is tudnának nyújtani az átalagosan gondolkodó diákoknak is. 

 Nem az én megértése lenne a cél, hanem az olyanoké, amilyen én vagyok, a felnövő autista generációra értem elsősorban. Szeretném így utólag megköszönni azokat a nyári lehetőségeket, amelyekben a fiam is részt tudott venni, mint az egyéni fejlesztéseket, a lovas terápiát és a Lilapont által megrendezett tábort.

                                 








Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk