Családfesztivál. Közösen eltöltött idő

 

    A napokban azon töprengtem, hogy én, mint autista, hogyan is mutatom ki igazán a szeretetemet a hozzám közelállókhoz? Gyakorlatias vagyok, nekem mindig van a fejemben egy lista, amit el kell végezni, ha például házimunkáról van szó, akkor rendrakás, vasalás és egyebek megoldása számomra a szeretet kifejezésének a formája a családtagjaim irányába. A leginkább viszont a közös idő eltöltése a szeretetemnek a kifejezése. Egész héten rohanunk, próbálunk helytállni minden téren az életben és egyre kevesebb időt tudunk kapcsolataink ápolására szánni. Gyere egy kávéra, sétára, menjünk el egy koncertre, egyre ritkább. Az együtt töltött idő tudományosan is oldja a szorongást, közelebb hozza az embereket egymáshoz. Vehetünk egymásnak akármit, úgysem fogunk rá évekkel később emlékezni, de egy kellemes mozi élményre, egy jó kis közös fesztivál élményre biztosan igen.

   Ma elmentem a második családom, Köz által szervezett, családfesztiválra. A Szejkén kapott helyett, zöldben. Amint megkaptam a kis karszalagomat körbejártam, a helyszínt, a színpadon gyerekeknek való műsor ment, azt figyeltem, hogy a hangot, ami ki volt erősítve, hol tudnám úgy hallgatni, hogy ne legyen bántó? Akkor láttam meg, hogy a színpadtól nagyobb távolságra kis pihenő zugok voltak teremtve, ahol még mindent lehetett hallani, de ugyanakkor el lehetett vonulni a tömeg elől. Hintaágyak, matracok, felettük napvédők, a másik kuckóban függönyök rejtették el a pihenni vágyókat a forgatag elől. Hangulatos, békés, olyan, mintha a szervezők gondoltak volna a neurodiverzív társadalomra, ahogyan a család minden tagjára is. Gyerekeknek voltak elhelyezve a füvön játékok, amelyekkel játszhattak, volt fotózkodási lehetőség is, lovaglás, olyan volt az egész, mint egy mini vidámpark, ahol este koncerteznek is. Az esemény tegnap kezdődött meg, a programjukat is lehetett már napokkal ezelőtt látni, az eligazodás remekül ment most. 

  Augusztusi, szép, szeles idő és olyan emberek társasága, akik sokat jelentenek nekem, mint Vanda, Éva, és az elmúlt félévben megismert új emberek közössége. Jó azt érezni, hogy tartozom valahová, hogy a Köz egyre nagyobb tömeget fogad magába. Embereket hoz össze, foglakozástól, problémáktól függetlenül. 

                                           


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége