Az új keresése és az autizmus . Utazás a hullámvasúton.

 

    Mondtam már, hogy nyughatatlan vagyok? Hogy gyakran sokat beszélek, nagyon gyorsan, néha nyelvet is váltok? Soha nem gondoltam volna, hogy én is lehetek egy, azon autisták közül, akik ADHD-val is élnek. Rá kellett jönnöm, hogy igenis keresem az új helyzeteket, lehetőségeket, még akkor is, ha az teljesen ellent mond az autista felemnek. Jobb napjaimon igenis áldás, ez az állandó izgés, mozgás, hiszen így olyan eseményekre is eljutok, amelyekre másképpen biztosan nem.

  Ilyen volt az elmúlt szombat esti, szabadtéri filmvetítés Szentegyházán. A film remek választás volt, egy igazi hétköznapi történet mesékbe szőve. Ültem a pokrócon, a fűben, és olyan voltam, mint egy melegben olvadozó fagylalt. Létezhet remény a romantikus lelkű embereknek, akik harcolhatnak az igazságért, a szerelemért... A film egyik főszereplőjét Csobot Adél alakította, aki a kiszemelt pasiért végül megjelenik az oltár előtt és kijelenti, hogy ő bizony jött harcolni a szerelemért. Egy jó családi film, érdekes szereplőkkel és sok varázslattal. Az auti énem nem ment volna este kilenctől el egy ilyen vetítésre, hiszen az már későn van, sok ember között, fűbe kell ülni... De a hiperaktív én igent mondott, és nem bántam meg. 

Bár két nagyon különböző dologról beszélek, hiszen az autista egy rutint szerető, általában nyugodt, keveset hallathatja a hangját, nem igazán szereti a sok embert egyszerre maga körül, ellentétben a hiperaktivitással. Az agyam sohasem pihen, mindig gondolatok ezrei cikáznak, mindig ötletelek, nagyon türelmetlen vagyok, amit mások szoktak jelezni,  sok energiám van és általában több dolgot szeretek csinálni. Kevés olyan tevékenység van, ami kikapcsol, de úgy, hogy a szorongásomat is elküldi pihenni, általában nagy feszültség van a fejemben, szorongok és ha, nem vagyok eléggé motivált valamiben, akkor hamar ráunok és abbahagyom. Állandó újdonság  keresésemet, azt, hogy annak ellenére, hogy iszonyodom a tömegtől, mégis annyira kíváncsi vagyok, hogy kipróbálom az új lehetőségeket megmagyarázta az ADHD.

Az ADHD nagyon gyakori azoknál a nőknél akik autisták is. Nem ritka jelenség, hogy a korombeli nők, vagy idősebbek kapnak egyik kivizsgálásnál egy autizmus, a másiknál egy ADHD diagnózist. Olyan kicsit, mintha kettős személyiség lennék, egyik felem a racionálisabb én, a szabályszerető és követő, a másik meg a lázadó, állandó ingerkereső, nyughatatlan én aki mindenben is benne van. Nehéz azonban észrevenni egy aspergeres nőnél a hiperaktivitást, mert másképpen mutatkozik, mint a férfiaknál. A nem megfelelő szakember inkább lát benne más problémát. Miért? Mert annyira el tudjuk  rejteni azokat is, mint az autista jellegzetességeinket.

A táncoló gyerek és a csendes könyvtáros ötvözése. Egyik sem lenne egész a másik nélkül. Úgy tudom lassan megérteni magam, hogy látom és tapasztalom, hogy, ha nem lennék ennyire kíváncsi és tettrekész, akkor valószínűleg nem akarnék szocializálódni, akkor nem biztos, hogy ennyi mindent tudnék látni és tapasztalni, mondjuk nem lennék önkéntes eseményeken, nem mennék fesztiválra, koncertre, kultúrális, nagyobb tömegeket megmozgató rendezvényekre. 

A könyvtárost így nagyon sokszor viszi táncba a viháncoló gyerek.