Pánikroham és autizmus. Üvegbúrában lenni

 

    Néhány nappal ezelőtt egyik barátnőm hívott fel azzal, hogy tudnék e mondani egy jó pszichológust, mert nagyon elkezdett szorongani, pánikrohamok törnek rá és nem tudja őket kezelni. Ezzel egyidőben szinte, azt kezdtem el tapasztalni, hogy talán az utóbbi időszak stressze miatt, sajnos nálam is jelentkezni kezdtek a pánikrohamok. Váratlanul csapnak le, mindig úgy érzem, hogy megmerevedek, hogy tehetetlen leszek, hogy nem kapok levegőt, hogy szédülök, hogy lehet, hogy meg fogok halni. Persze, nem halok meg, de az érzések, testi tünetek, amik végig söpörnek rajtam, nagyon kellemetlenek. 

Amikor rákerestem az interneten a pánikrohamra és az autizmusra, ott elég sok találatban, azt olvastam, hogy a magas funkciós autistáknál igen gyakori, tanácsolják, hogy kérjenek segítséget a benne szenvedők, kezeletlenül sok más mentálhigénés problémához vezethetnek. 

Hogyan írnám le? Nekem ez teljesen váratlanul jön, előszőr remegni kezd a kezem, a gyomromat a torkomban érzem, minden és mindenki körülöttem eltávolodik, az az érzésem, hogy üvegbúrában vagyok, minden lelassul és én nem kapok levegőt, a szívem hevesen ver, azt érzem, hogy el kell hagynom a helyet ahol vagyok. Van amikor csak pár percet tart, de van amikor többet. Pénteken kimentem a levegőre, leültem egy padra, ösztönösen felhúztam a térdeimet magam lé, és igyekeztem lassan, ki és be lélegezni, aztán számolni kezdtem magamban. Nem igazán segített, de végül valami elterelte a figyelmemet és szorító, bénító érzés távozott, végtagjaim már nem voltak merevek és kaptam levegőt.

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért történnek velem, azt tudom, hogy valószínüleg a testem reagál a rengeteg változásra és stresszre, ami az utóbbi időben ért. Úgy gondoltam, hogy á, csak megyünk előre, egyik nap a másik után, mi is ez nekem? Hiszen túlélni tanultam meg, de az elmém és testem sem tudja feldolgozni az eseményeket ilyen gyorsan, ezért lehetnek pánikrohamaim. Ami segíteni szokott, ha valami másra tudok fókuszálni, ha esetleg valakivel tudok beszélgetni, ha egyedül ér akkor tovább tart. 

Nem segít az, ha harcolok ellene, ha siettetem, hogy legyen vége, inkább végig engedem magamon, félrevonulva. 

A pánikrohamok neurotipikus emberknél is előfordulnak, ha észreveszünk környezetükben olyan embert, aki hirtelen nem érzi jól magát és nyugtalanul kezd viselkedni, vagy magába fordul, elvonul, akkor, ha tehetjük kérdezzük meg, hogy miben segíthetünk. Ne ítélkezzünk, néha az is elég, ha nem hagyjuk magára az illetőt és ülünk mellette, amíg újra jobban érzi magát.