Vagány csütörtök. Autista kisfiú kalandjai. Olvasni és játszani mindig jó

 


    Második alkalommal gyűltünk össze a csendes csütörtök keretében, a Közben. A gyerekek nagyon élvezték a játékot és mi szülők is szívesen beszélgettünk a gyerekeink aktuális problémáiról és örömeinkről. A találkozó előtt a Caritas Szent Anna Nappali foglalkoztató központjában jártunk egyéni fejlesztésre, ez úton is köszönjük a nagy türelmet, odaadást. Elmondta az intézményvezető, hogy ősszel csoportos foglakozás indul, amelyben a szociális készségeket fogják fejleszteni a gyerekeknek, egy szülő segítségével, hiszen az ő alapelvük az, hogy a szülő is része legyen a foglalkozásnak, ne csak az érintett gyermek. 

A nap igazi fénypontja az volt, amikor elvittem a kisfiamat a könyvtárba és megmutattam neki hol is szoktam én tanulni. Az olvasóterembe érve nagy örömmel találkoztam a könyvtárosokkal, igaz, hogy Lőrincke mindenütt ott volt, minden ajtón benézett, de ők az én hőseim, nagy nyugodtan csak legyintettek és azt mondták, hogy á, nem baj, nyugodtan. Sok helyen nagyon szeretek lenni, de az olvasóterem nekem az első helyen van, tudjátok, csendes környezet klassz emberekkel. Nagy köszönet nektek, kár, hogy nem alkalmaz a könyvtár szociális munkást, mert szuper lenne ott dolgozni.

Ahogyan látom az elfogadás a városunkban javuló tendenciát mutat, gyerekekkel kapcsolatban mindenképpen. Szinte nincsen olyan hely, ahol a kisfiamat nem látták volna szívesen. A Közben mindig tárt karokkal fogadnak, a Caritasnál is, de látnotok kellett volna, milyen szuper érzés volt ma megmutatni a fiamnak a kedvenc helyemet, a könyvtárat, és azt a fogadtatást. Éljenek azok akik örömmel láttak ma minket mindenhol. 

Ma két autista volt nagyon boldog, a kisfiam és én, hálásak vagyunk nektek. 

                                           


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk