Nathalie második élete. Autizmus és önszeretet.

 Kezdem azzal, hogy ma valahogy nem az én napom volt, a tetejében elveszítettem a kedvenc fülbevalóm egyik felét, egy kis ezüst pillangót, ami nekem sokat jelentett. Egyrészt a kisfiam apukájától kaptam, autista szimbólum és nem utolsó sorban a kislánykoromra emlékeztetetett. Valószínűleg soha nem találok rá. Ezzel kapcsolatosan eszembe jutott a mai film, amit megnéztem. Nathalie a főszereplő elveszíti a férjét és munkájába menekül, három évig él egyedül, míg nem egy nap megcsókolja az egyik kollégáját. Elindul egy történet,  amolyan édes, bús, két ember talál lassan egymásra a kezdeti nehézségeket felülírva.

Az olyan sérülékeny állapotokban, amilyen a válás, vagy halál, nagyon nehéz igazán szeretve éreznünk magunkat, én személyesen nem vagyok képes könnyen elengedni embereket, a végtelenségig ragaszkodom, egészen addig amíg már azt tapasztalom, hogy felfal a kapcsolat. Nathaliera gondolva, azonban eszembe jutott az, hogy ha szeretjük kicsit is önmagunkat, akkor  ki kell hátrálnunk. 

Többször írtam arról, hogy autistának a kapcsolódás nehézkes, ha sikerül, akkor viszont képesek vagyunk benne ragadni. Nehéz határokat szabni, betartani, megtartani őket, mert egyedül érezzük magunkat. Nem vagyok tárgy, nem vagyok valaki sokadik választása, szeretem magam annyira, hogy ne kelljen több bántást elviselnem. Barát vagy ismerős, én is érzek, nem vagyok kőből, nem sajnálom magam, ez vagyok én. 

Maradok örök romantikus, sokan megyünk át nehéz szakaszokon az életünk során, szükségünk van olyan emberekre, aki megértenek, támogatnak, nem megoldást kérek az életemre, csak azt, hogy nem mondjanak olyant, amit nem gondolnak komolyan. 

A szavak ugyanúgy tudnak bántani, mint a tettek, a szavakkal is érdemes meggondoltan bánni. Mind belelkesülünk valaminek a kezdetén, de talán érdemes sokkal visszafogottabb lenni. Nathalie talált magának egy társat, amikor a legkevésbé számított rá. Az érzékenységünk az erősségünk, ettől is vagyunk mások, bízom abban, hogy egyszer értő szeretetre találhatunk. Köszönöm a filmajánlatot.

                                   


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége