Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége

 

    A tegnap egy nagyon relaxáló lovagláson vehettem részt a fiammal együtt. Gondoltátok volna, hogy én lóhátra merészkedek? Én bátor és kíváncsi lévén lóra pattantam, és néhány kört tettem a lovas oktató segítségével Székelyderzsen. Azt tudtam eddig is, hogy az édesapám és a nagyszüleim onnan származnak, de még nem volt utam oda, egészen tegnapig. A táj, ami körbevett minket megnyugtatott, egy kis lovardába érkezve igyekeztünk a fiammal megbarátkoztatni a lovaglást, igaz, hogy nem ült fel rá, de többször is megsimogatta. Kiemelném a lovas oktató végtelen nyugalmát, türelmét a fiamhoz, nem rettent meg tőle, látszott rajta, hogy nem előszőr lát autistát. Ami engem illet, már csak azért is, hogy megmutassam a fiamnak, hogy milyen buli lovagolni, felültem Herkére, és ahogyan vele együtt mozogtam, kitisztult a fejem, éreztem, hogy kimegy belőlem a szorongás és elfelejtem, hogy valamitől is félnem kellene. Nagyon ritka az amikor nem gondolok semmire, de akkor egy végtelen flowban úszkáltam. Az én túlpörgő agyam megnyugodott és békén hagyott. 

Mindig kell fejlődni, önmagam fejlesztése egy cél, ahogyan az is, hogy egy problémámra megoldást találjak. Lassan két éve gond az, hogy amikor szünetel az ovi, akkor gyakorlatilag nincsenek lehetőségek az autista kisgyerekek fejlesztésére. Sokan ragadnak otthon, a szocializációs képességeiket sem biztos, hogy megfelelőképpen olajazzák a szülők, hiszen munka, család és akkor ez a sok szabadidő a gyerekekkel, amit ugye ki kellene tölteni hasznosan. Ha fejlesztést nem is tudtam megoldani, de a szocializációs képességek fejlesztésére kínálkozik egy lehetőség. A kedves Köz vezetősége még az év elején elindított egy csendes csütörtök kezdeményezést. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozva szeretnék meginvitálni csütörtökönként minden olyan kis kék pillangót aki szeretne hozzá hasonlókkal találkozni, játszani, időt tölteni, hogy jöjjön el a Közbe. Én biztosan ott leszek a kisfiammal, gyertek, hogy érezzétek, hogy itt nincsen előítélet, itt mindenki kicsit más, de mindenki egyedi, gyönyörű és szeretnivaló. Tehát minden héten csütörtökön gyertek velünk játszani, bátran várjuk a szülőket is. 

A Grace Klinika sorozatban volt egy pasi főszereplő, aki gyakran azzal kezdte a sebészeti beavatkozásait, hogy a következőt mondta:'' Ez egy csodálatos nap arra, hogy életet mentsünk.'' Én ezt kicsit a magamra fordítva azt mondom: Ez egy szép nap arra, hogy közösséget építsünk. 

Köszönetet szeretnék mondani a Zarándok Nyargalónak és a Köznek a fantasztikus lehetőségekért, öröm veletek lenni.

                             


     

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?