Autistákkal suttogó. Lovak. Kockák. Gyerekek és foglalkozás

Találkoztatok már olyan emberekkel, akik tökéletesen beszélik a nyelveteket? Akiknek nem szükséges hosszan magyarázkodnotok ? Az én kisfiam figyelme gyakran elkalandozik, így nehéz irányítani is, az aki erre képes akár Gandalf maga is lehetne. Sőt inkább Gandalf és Galandriel  egyben. 
A mai lovas foglalkozáson szívemnek legkedvesebb kék pillangója meglátott egy pár kockát, amin betűk voltak, és mivel mostanában a betűk bűvkörében éli mindennapjait, így rögtön rakosgatni kezdte őket szép sorjába, ahogyan itthon is szokta. Attila a kedves lovasoktató még segített is neki, nem zavarta, hogy gyermekem nem akart rögtön lóra ülni. 
 A kockák segítségével mégis elérte, hogy lovagoljon néhány kört. Egy olyan helyen, ahol nem ámulnak azon, hogy a foglalkozásra érkező autinak meg kell hozni a kedvét ahhoz, hogy fejleszteni tudják, ahol nem csak mondják, hogy láttak már autistát, és, hogy sokukkal dolgoztak is, kérem szépen ez itt látszott.
Nem kell neki külön a szavakban történő méltatás, mert a bánásmódban minden benne van. A türelem, a megfelelő motiválás, a játék és a gyermek jó időtöltésének a lényege. Nem lehet erőszakkal foglalkozást vezetni, egy magunk fajta mindig speciális érdeklődéssel rendelkezik és, ha képesek a kedvenc tevékenységünket összekötni a megoldandó feladattal, akkor mindenki boldog és elégedett. 
 Elnevezem most a kedvenc lovasoktatónkat  autistákkal suttogónak, hiszen ha kell a tyúkokhoz engedi be a gyermekemet vagy kockákkal motiválja őt arra, hogy részt vegyen a lovas foglalkozáson.
   Kevés olyan helyhez volt szerencsém, ahol nem kellett mentegetnem a fiamat azért, ami. Nem kellett hosszan listáznom a viselkedésbeli eltéréseit, itt a Zarándok Nyargalóban nem volt szükség a fordításra.
A lovasoktató teljes összhangban volt a fiammal, köszönöm, hogy ilyen nagyszerű munkát végez, Attila, örök hála, amiért fejleszted Lőrinckét. 
 Remélem, hogy mi felnőtt autisták is részei lehetünk olyan közösségeknek, ahol értik és beszélik a nyelvünket. A fiam már jó kezekben van, jó emberek között, köszönöm szépen és további jó munkát kívánok a Zarándok Nyargalónak.
                                      


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk