Tanulni jól szeretni. Autista tanulja az értve szeretést

                                                  

   Mit jelent jól szeretni? Amikor valaki azt mondja neked, hogy engem nem jól szeretsz azzal, ha ezt teszed, következőkor inkább mellőzd ezt a gesztust. Döbbenet, de ha egy kicsit is jobban elgondolkodom azon, hogy arra érti, hogy ez nem az ő szeretetnyelvén van, akkor megállok és igyekszem értelmezni, majd helyre tenni magamban az eseményt. Ugyanis autistát is, mint neurotipikus embert arra nevelnek, hogy az jó, ha kedveskedsz, nőket arra, hogy a férfiakat etetni kell, mert ez a gondoskodás, ami által ők szeretve érzik magukat. De így van e ez mindenkinél? Jó e az, ha ezt a mintát ráerőltetjük mindenkire az életünkből? Nem. Harminchat évesen nem tudom, hogy hogyan kell jól szeretni. Azt a programot amit nehezen megtanítottak, most felülírja egy új kód, ami mindent megkérdőjelez ezen a téren. 

Hazudnék ha most azt állítanám, hogy nem vágott haza. Elszomorított, de ugyanakkor megértettem, hogy minden egyes embert külön meg kell ismerni és meg kell tanulni azt, hogy ő, hogyan érzi szeretve magát. Ha most rólam beszélünk, akkor én szeretem, ha napközben érdeklődnek, hogy mennek a dolgaim, amikről előzőleg beszéltem a családommal, barátaimmal. Ilyenkor úgy érzem, hogy érdekli őket, hogy mondjuk, hogy ment a hétfői vitafórum, hogyan utaztam, hogyan fogadtak és, hogy hogyan éreztem magam én ezekben az eseményekben. Kifejezetten szeretem, ha az akit szeretek bevon az életébe, beszél a napi tevékenységeiről vagy csak úgy mesél azokról a témákról, amelyek őt érdeklik. Nem vagyok gondolatolvasó, ahogyan senki sem az, ha megosztanak velem valamit azt értem, de azt, ha utólag mondják el, hogy mi számukra a jó meglepetés, miután én nem találtam ki, elrontottam, akkor igen, jó lett volna ezt tudni. De tanulok, embereket a saját igényeik szerint szeretni. 

Neurotipikus emberek, lehet, hogy egy ilyen félreértést nem vesznek magukra, se baj, próbálkozom mással, jobb esetben figyelek arra, amit mondtak, és nem futok bele ugyanabba a hibába. Én nagyon hálás vagyok a magyarázatért, igazából én sem szeretem a meglepetéseket, egyáltalán, és a kellemeseket is nehezen tudom befogadni. 

Igazán ennek az érzelmi vonulatát szeretném megmagyarázni. Nagyon sok információra van szükségem arra, hogy értsem, hogy másnak mire is van igazán szüksége, nehéz egy ennyi ideig  tartó szociális programot törülni és helyébe egy újat alkalmazni, amit lassan lépésről lépésre tanulok meg. A legjobb az, ha elmondják, hogy mit szeretnének, hogy tegyek, vagy mit ne  tegyek, de ebben a világban ez nem így működik, a később érkező információkat egy félreértett cselekvés után kapjuk meg.

Én nagyon sokszor visszakérdezek, nem azért, hogy ismételjem magam, vagy bosszantsak valakit, hanem azért, hogy biztos legyen abban, hogy amit készülök tenni, az a másiknak is jó, ha nem csak engem érint a kérdéses dolog. Mit nem adnék azért, ha engem megtanítottak volna jobban figyelni az egyéni igényekre, és ne arra kondicionáltak volna, hogy társadalmilag mi az elfogadott, akkor az amit tanultam még hasznos is lehetne. Elveszett vagyok ilyenkor és igyekszem jobb lenni, de olyan jó lenne, ha megértenék, hogy a váltáshoz idő szükséges, több magyarázat és türelem.