Önkéntesség a Közben autista szemmel. A család, aminek a tagja lettem

 

     Milyen volt önkéntesnek lenni a tegnap a Közben? A tőlem megszokott fenntartásokkal és kis szorongással mentem neki a feladatnak, de amellett nagyon vártam, hogy mi is lesz a feladata egy ilyen önkéntesnek? Mi is történt? Egy kisebb csoda. Megismerhettem azokat az embereket akik tagjai ennek a családi közösségnek, volt ott nemezelés, mondókázás, baba masszázs, végtelen vidám csevegés, nevetés. 

Láthattam édesanyákat gyermekeikkel, akik megosztották egymással azt, hogy a gyermekeik hol tartanak a fejlődésbe, milyen aktuális problémákkal küzdenek, én egy sarokban ültem egy kis asztalnál, megfigyeltem . Egy biztonság érzése költözött belém, Éva magyarázta az érkezőkre, hogy ki kicsoda, esetleg hogyan kerültek hozzájuk, az egyik ilyen személy bemutatásánál olyan büszkén mondta, hogy én vagyok a kék pillangós foglalkoztató, aki beköltözött hozzájuk. Szörpök, limonádék, kávék készültek közben Vanda nagyon ügyes kezei által. Néztem, ahogyan ez a sokféle ember mennyire örül egymásnak, néhányuk szabadságról érkezett és tiszta szívvel jött ismét haza, ide ebbe a dinamikus, befogadó,  különböző tevékenységgel és érdeklődéssel foglalkozó családba. Ez már nem csupán közösség, ez annak a legősibb társadalmi formája a család.

Ugyan nem tartottam magam nagy segítségnek, de láthattam őket interakcióba lépni, ahogyan mindenki mindenkinek segít, mindenki mindenki gyerekére figyel, a szeretet ott volt és én ott lehettem. 

A fogadoóra, ami a nap fénypontja volt, sajnos nem tudtam ott lenni, de előtte megszólított engem egy idegen. Ülök ott sután, igyekeztem igen, elbújni, és akkor megfordul egy előttem ülő férfi és megszólít. Nem te vagy az a képzőművész aki azokat a gyerek rajzokat készíti? Milyen gyerek rajzokat? kérdeztem vissza, akkor azt mondja, hogy hát az autista gyerekről szólókat. Csak nem tudta, hogy merjen szólítson meg. Nem sértő számomra az autista megnevezés, mondtam, örülök, ha autizmusról beszélhetek, és segíthetek olyan embereknek akik benne élnek, vagy a foglalkozásuk révén kerültek az autizmussal kapcsolatban. Szívmelegítő volt amikor azt mondta az illető a  lányának, hogy a melletted ülő, kedves hölgy festette a képet, ami az előszobánkban van. A képek így élnek igazán, ha van közönségük, ha szeretik őket, ha valamilyen értelmet, emléket tudnak kapcsolni hozzá. 

Az Isten sokszor a legrosszabb állapotainkban is megmutatja, hogy nem hagyott el. Én tegnap fájó szívvel érkeztem meg és olyan közegbe jutatott, ahol végtelen empátia, szeretet, elfogadás vett körül. Valahogy mindig úgy érzem, hogy ő fent figyel, nem hagy elveszni, a rossz pillanatokban megfogja a kezem és segít megmaradni, segít így is, hogy egy olyan család tagjává válhatok, mint a Közé. 

Ha láttátok volna, azt a sok mosolyt, ölelést, kedves szót aminek szem és fültanúja lehettem tegnap én...

A szívem megtelt szeretettel, hálás vagyok, hogy része lehetek eme közösségnek. 

                                      


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk