Kéknek lenni

 Sokszor gondoltam vagy éreztem azt, hogy mennyi mindent megoldana, ha egyszerűen kicserélhetném az agyamat, azaz lennék átlagos, nem specifikus eset. Mennyivel egyszerűbb lenne kommunikálni, helyzeteket átlátni és nem mindig magamat hibáztatni mindenért. De akkor eszembe jutott, hogy mennyi színt is kap a világunk azzal, hogy mi autisták is létezünk, hogy lehetőséget kapunk élni, folyamatosan fejlődni, alkotni, dolgozni, gyereket nevelni és igenis hasznos része lenni a társadalmunknak. 

Lehet, hogy gyereknek tűnök, furcsa vagyok, specifikus esetnek neveznek, de nem cserélnék senkivel sem. Mert ha azt mondjuk, hogy autista felnőttnek ne lehessen utóda, mert az biztosan az lesz, akkor azt mondjuk, hogy a mi társadalmunknak nem kell a más, hiszen a mással nehéz, nem kérünk az ilyenekből.

Amikor ezeket hallom az egész lényem háborodik fel, tényleg ilyenek lennénk mi emberek? Nem ér semmit az, hogy a mi fajtánk igyekszik érzékenyíteni az embereket, hogy harcolunk a gyerekeink és a mi jogainkért, az egész mitsem ér? Tudjátok brilliáns tudósok, művészek és az élet bármelyik területéről kerültek ki kimagasló teljesítményt elérő autisták. Vagyunk mindenfélék a spektrumon, de nem tartom magunkat fogyatékosoknak vagy specifikus eseteknek. Mindig eszembe jut az a kedves megjegyzés, amit olvastam, egy autista mindig Isten különleges ajándéka a leendő szülőknek, egyik angyalát küldi le a földre, hogy tanítson valamit az embereknek.

Darabokra törik a szívem amikor azt hallom, hogy hát az ilyeneknek nem kell gyerek! Nem lehet egyikünkbe sem belelátni, ahogyan senkibe sem, ha így gondolkoznánk akkor azok akik már itt vannak köztünk, azok akik útban vannak mind kirekesztve lennének. Igyekszem nem értéktelennek és önhibáztatónak lenni, de valahogy úgy fordítódik le nekem, hogy nem kellünk mi, hiszen sok a gond velünk.  Autisták és neurotipikus emberek között élek és nem gondolom azt, hogy a neurotipikus egy hibás egyed, ahogyan az autista sem az. Mindenkinek megvan a helye köztünk, és igyekezzünk ne bántani egyiket sem. Hiszem azt, hogy mindenkinek célja és szerepe van ebben a világban.

Kéknek lenni nem mindig fenékig tejfel, sok mindent elrontok, nem mindent látok be előre kapcsolatok terén. De azt, hogy az autisták hibás egyedek, akiknek jobb nem lenni vagy meg sem születni azt elítélem. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk, én sem a fiamat sem önmagamat nem cserélném le másra. Az lehet, hogy nem az én életemben lesz, de nagyon remélem, hogy az eljövendő nemzedékek hoznak majd pozitív változást elfogadás, integráció téren, hogy elfogadóbb helyen élhessünk mind.