Egyéni foglalkozás harmadik találkozó. Az anyukának aki megérintett. Köz, csütörtöki nap.

                                                   


     A tegnap a harmadik találkozó zajlott a Közben, autizmus témában. Az érdekessége az, volt , hogy megkeresett egy édesanya, aki hasonlóan autista gyereket nevel. A Hildával való foglakozás előtt vele beszélgettem, online formában, milyen jó is, hogy létezik ez a lehetőség, ha az emberek nem tudnak találkozni. 

  A beszélgetésünk során újra megelevenedtek az én emlékeim is a kezdetekről, amikor még nem kaptuk meg a járható utat számunkra a rendszerben, amikor még nem tudtuk, hogy merre induljunk, amikor még a kétségbeesés, a tagadás és a fájdalom kerülgetett minket a férjemmel. Elfogadni egy ekkora horderejű problémát nem egyszerű, nem történik meg azonnal és persze ilyenkor nagyon jól jönnek, azok a személyek akik ugyanabban a helyzetben vannak, akik igazán meg tudják érteni, hogy mit is jelent napi szinten egy autista gyermeket nevelni. Mert nem egyszerű, mondják a szakértők, hogy olyan mintha egyszerre három gyermeket nevelnél, na képzeljük el milyen nehéz is lehet annak a szülőnek, akinek több. gyereke van?

Kedves Klára, ha olvasod a bejegyzést, nem vagy egyedül. Tudnod kell, hogy a diagnózis előtt fontosabb az, hogy a gyerekednek megfelelő fejlesztést keress, mert a korai fejlesztés elengedhetetlen ahhoz, hogy a kisfiad rugalmas gondolkodása, és különböző készségei alakuljanak, fejlődjenek. A papír is kell, én azon a véleményen vagyok, hogy a diagnózissal és a rendszerbe való bekerüléssel jobban tudod érvényesíteni a fiad jogait. Kérlek ne keseredj el, mind megéljük és megéltük a belehalok érzést, az nem lehet, hogy az én gyermekem autista érzést, a miért pont én, és a hogyan tovább gondolatokat. 

Keress hát olyan embereket, akik támogatni tudnak a mindennapjaidban, olyanokat akik megértik amiben vagy és leszel, nincsen semmi sem elveszve, az autista gyermek Isten ajándéka, egy angyalát küldte el nekünk, szülőknek, hogy az életünkben tanítónk legyen. Mi sokkal többet kapunk tőlük, mint amit mi adunk nekik. Az autista nem  beteg, nem kell meggyógyítani, csak szeretni kell és fejleszteni őt, hogy egy nap el tudjon igazodni az életben. Maradok szeretettel, és itt vagyok, én bármikor szívesen segítek, amiben tudok. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk