Shadow szerepe az autista egyénnél vagy gyermeknél

                                                    

     Autista segítője az oktatásban, így jelölik meg a shadow megnevezést a szakirodalomban. De az én véleményem szerint többféle segítője lehet egy autista személynek. Nekem az elmúlt másfél napban három segítőm is volt. Kezdjük el a történetet az elején, ahol én most egyedül mentem el Kolozsvárra órát látogatni. Busszal mentem oda, ami ugye estére érkezett meg, a szállásomhoz egy nagyon kedves segítségem elvitt autóval, sőt ma reggel levitt az egyetem épületéhez is. A történet egyik érdekessége az, hogy ő is szociális munkán végzett, ezért az érdeklődésem még nagyobb volt. Mekkora mázlija kell legyen az embernek, hogy pont egy ilyen szociálisan érzékeny, empatikus embert találjon, aki segít neki a sötétség, Kolozsvár, az eltévedés, és a szociális fóbiája és a tömegközlekedésen való eligazodásban? 

 Igaz, hogy a reggel a tömegközlekedést kihagytam, de a vele való beszélgetések valamilyen jóleső melegséggel töltöttek el, nem hiába találkozunk bizonyos emberekkel az életünkben egy adott helyzetben. Kedves G. sikerült minimalizálnod a szorongásomat, egy védett, elfogadó közege voltál a napomnak, segítettél úgy, hogy nem ijedtél meg attól, hogy autista vagyok. Hálásan köszönöm neked. 

A másik két kedves segítőm, a két harmadéves kolléga, akik az órák után velem szocializálódtak egy jó kávé társaságában. Órákat beszélgettünk egyetemi életről, szakmáról, nehézségekről, örömökről. Mindig azt gondoltam, hogy én képtelen vagyok barátokat szerezni, mert az autisták számára ez lehetetlen, legalábbis annak tűnt nekem. Nagy megelégedéssel mondhatom, hogy nagyot tévedtem, a sors összehoz mostanában olyan emberekkel, akik nemcsak hogy segíteni akarnak, de a céljaink is hasonlóak, valamilyen módot találni arra, hogy a társadalom marginalizált rétegeit segíthessünk. Egy nagyszerű nap volt, azt éreztem, hogy igen ismét van helyem a világban, nem számít, hogy nagyon fura tudok lenni, vannak akinek ez egyáltalán nem számít, úgy fogadnak el, ahogyan vagyok. Lányok, köszönöm, hogy velem töltöttétek a délutánotokat, hogy jobban megismerhettelek titeket, és nem utolsó sorban, hogy megvártátok velem esőben a hazafele vivő autót, amivel sikeresen megérkeztem haza. 

Shadow sokféle lehet: barát, ismerős, tanár, szülő, testvér, társ, kolléga, mentor. Ezekből nekem mindegyikhez volt szerencsém eddigi életem során, köszönöm édesanyám, testvérem, az új barátaimnak, ismerőseimnek, az egykori osztályfőnökömnek, magyar  tanárnőmnek, kollégáimnak, férjemnek, mostani tanáraimnak, akik segítenek nekem eligazodni ebben a neurotipikus társadalomban, segítő kezek az utamon. 

Egy shadownak azonban nem könnyű, mélyen együtt érzek velük, nagyon rá kell tudjanak hangolódni az autista személyre, hogy megértéssel, ítélet mentesen tudjanak segítők lenni. Nem szeretem a tolakodást, de azt még jobban zokon veszem, ha azt érzem, hogy félnek tőlem, vagy kellemetlen helyzetbe hozok valakit. 

Minden autistának kívánok legalább egy ilyen shadowt, aki türelemmel, megértéssel, empátiával segíteni tudja abban a helyzetben, vagy területen amiben segítségre szorúl. Hálás vagyok, hogy én ilyen szerencsés vagyok, hogy ilyen emberek élnek körülöttem. Köszönöm nektek.