Autizmus világnap, április 2.

                                                    


       Kezdjem azzal, hogy tegnap lehetőséget kaptam a Lilapont Egyesülettől, hogy megtekinthessem a két hete folyó autizmus érzékenyítő foglalkozásaikat. Egy kilencedikes osztály és osztályfőnökük jött el az előadásra, ahol egy rövid autizmus ismertetőt követően feladatokat kellett elvégezniük, úgy, hogy közben ki voltak téve erős, villózó fényeknek, hangoknak, és kétszer meg is voltak állítva feladatvégzés közben. Zenére táncolniuk kellett, aztán folytatták a feladatokat. A lényege az volt a bemutatónak, hogy érzékeljék úgy a világot, ahogyan egy autista személy a mindennapjait. Milyen az élet úgy, hogy minden inger egyszerre hat ránk, egyforma erővel, intenzitással, miért lesz sok az adott helyzet, ha túl sok inger ér minket.

  Az előadás nagyon informatív volt, sikerült is azonosulnom vele, főleg abban a részben, amikor feladatokat végeztek zajban, és hátborzongató fényekben, vagy amikor a kivetítőn lejátszodtak egy kisfilmet, amelyben egy autista kisfiú bemegy egy bevásárlóközpontba, és ott mennyi inger éri őt.

 Mit is tennék hozzá ehhez az élményhez? Itt csak magamról beszélek, nem tudom, hogy ki hogyan éli meg autistaként a napjait. Én legtöbbször nem értem azokat az információkat, amelyek nem pontosak. Ha nem mondják el, hogy pontosan mit akarnak, akkor az csak fél információ, amin én kattogok, amíg meg nem értem, vagy rákérdezek. Ugyanilyen problémás terület számomra a társas viselkedések minden formája, annyira igyekszem beilleszkedni, mégsem sikerül minden helyzetben. 

A neurotipikus embereknek nem számíthat ez nagy problémának, de engem az is elgondolkodtat, amikor valakivel mondjuk emailben kommunikálok, és ő változtatja a megszólításokat. Megtanultuk, hogy mi jelent baráti és mi jelent félhivatalos, illetve melyek a teljesen hivatalos levél formai elvei. Itt jönnek a gondok. Megszokom ugyanis, hogy az illető személy felvesz egy levelezési stílust, én is követem őt, hiszen ez ami működik. Egy alkalommal viszont változtat a levelezési formákon és én ülök a számítógépem előtt és olvasom, egyszer, kétszer végül nagyon sokszor. Miért váltott most? Miért lett a kedves Zsuzsából szia? Akkor ez most mit jelent? Barátok lennék, vagy barátibb a hangvétel? Barátok nem lehetünk, hiszen nem is ismerjük egymást. A barátibb nem rossz irány, egyszerűbb is lenne, de akkor is, minden figyelmeztetés nélkül? A vicces a dologban az, hogy mire én is használni kezdtem a barátibb formát, kedves levelező társam visszaváltott a hivatalosabb formátumra. Ismét néztem a monitoromat, nem értettem. Most akkor valamit rosszul csináltam, megbántottam, vagy mi történt? Nehéz megérteni, hogy az emberek miért változtatják meg a bevált módszereket, vagy ha meg akarják, akkor nagyon jó lenne az előre figyelmeztetés. Mondjuk Kedves Zsuzsa, szeretnék lazítani a levelezési formákon, használhatnánk ezentúl lazább stílust, és itt formákra értem elsősorban. A nyelvezet lehet tegező forma és maradhat tiszteletteljes, de nekem szükségem lett volna egy figyelmeztetésre, hogy megértsem a változások okait. 

Tudom, hogy nem lehet mindent átformálni a mi gondolkodásunkra, de azok a dolgok, amik az átlagos társadalmat is elgondolkodtatnák, hogy valami lehet két értelmű, azokat megkérlek, hogy gondoljátok végig. Próbáljátok meg úgy kifejezni a kéréseiteket, vagy úgy adjatok át információkat, hogy azok pontosak és jól érthetőek legyenek. Én személyesen ezt a levelezési forma cseréket agyon elemeztem, és többször megkérdőjeleztem magamat, hol is tévedhettem? Szívre vettem igen, elbizonytalanított. 

Én sokszor érzések alapján választom ki a megfelelő viselkedést az adott szituációban, ha valaki pozitívan áll hozzám, az bátorít abban, hogy én is lehetek önmagam. Nem értem a hirtelen pálfordulásokat, mi vezérli, mi indítja, mi van mögöttük? Az átmenetek számomra nehézkesek, érthetetlenek, mert nem lehet őket egyértelműen a tanult viselkedési mintákhoz kötni. Frusztráló amikor egyszerűen nem tudom venni a lapot, mert nem értem a történteket. 

Nagyszerű lenne egy autistáknak írt értelmező kézi szótár a neurotipikus társadalom megértése céljából. Ennek a fordított verziója is hasznos lenne. A folyamatos magyarázat fárasztó, én átérezlek titeket, de pontos fogalmazás és a változásokra való figyelmeztetés sokat ér nekünk autista embereknek.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége