A könyvtárosok világnapján, éljenek a könyvtárosok

                                             


   Hol is érezhetné igazán jól magát egy autista? Mondjuk olyan helyen, ahol csend van, ahol kellően oda tud figyelni arra amit szeretne csinálni, no meg, az én esetemben az is fontos, hogy mégse érezzem magam egyedül. A legjobb hely nekem tanulásra a könyvtárunk olvasóterme, ugyanis minden létező elvárásomat teljesíti. Csend van, ez az alap, kényelmes székben, megfelelő magasságú asztalnál lehet dolgozatot írni, jegyzetelni, olvasni. Gyermekként keveset jártam az olvasóterembe, most fedeztem fel magamnak igazán, milyen jó, hogy van lehetőségük városom lakóinak, hogy betérjenek és nyugodt, kellemes körülmények között olvassanak, tanuljanak. 

De mégis miért írom ezt a bejegyzést? Őszintén, én ma reggel még nem tudtam, hogy ma a könyvtárosok világnapja van, erre egy kedves új ismerősöm ( potenciális barát, remélem) hívta fel a figyelmemet, amikor az egyik könyvtárosról készített fotókat. Milyen is egy jó könyvtáros? Számomra a jó könyvtáros barátságos, segítőkész. Az a személy, aki ha keresel egy témában, akkor végignézi az egész számítógépes adatbázist, azt is megmondja, ha esetleg megvan a könyv, amit keresel, csak valaki kikölcsönözte. Olyan esetre is volt nagyon pozitív példa, amikor egy régen keresett könyvet kitettek a pultra maguk mellé, hogy ha még jönnék és kérdeznék utána, akkor oda tudják nekem adni. 

Mindig szívesen jövök ide, mert a könyvtárosok kedvesek és barátságosak. Nekem ők szuperhősök, akik felhívják a figyelmet arra, hogy milyen  fontos is a mai modern világunkban a hagyományos könyvolvasás, a könyvtárak technikai fejlődése és a tudásbázis gyarapítása( Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár, online platformjának április 14-i megosztása, #világnap #könyvtár #könyvtáros #könyvtárosokvilágnapja #április 14).

 Volt egy sorozat, ami a Titkok Könyvtára címen futott, és a könyvtárosok, mint szuperhősök jelentek meg benne, akik védelmezték a tudást, és értékes ereklyéket is meg tudtak szerezni a könyvtár számára. Ezen a mai napon éljenek a könyvtárosok, köszönöm a munkátokat. 

Különösen hálás vagyok azért, hogy az elmúlt két hétben kiállíthattam itt a képeimet autizmus specifikus fejlesztések témában. Köszönöm SzK a beszélgetést és a közös képet. Örülök, hogy vannak olyan emberek, mint te, akikkel könnyen lehet beszélgetni. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk