Nappalis felsőoktatás látogatás, kiből lesz a jó szociális munkás?

   

       Kíváncsiságom ismét arra ösztönzött, hogy elmenjek meglátogatni néhány nappali oktatásban tanított órát. Felkerekedtem hát, hajnalok hajnalán( mire is képes egy jó kis motiváció), hogy elérjem


a tíz órától kezdődő menedzsmentet. Kávé mentesen, kissé morcosan várakoztam a harmadéves hallgatókkal az ajtó előtt, arra gondolva, hogy milyen érdekes helyzetbe kevertem ismét magamat. Itt vagyok, egyedül, én akinek a szocializációs készségein kellene csiszólni, kilógok a sorból rendesen, márcsak a korom miatt is, nem találtam magamnak beszélgető társat, így külön húzódva várakoztam. 

    Szerencsére a tanár úr nem késik, jó pont, szeretem a pontos embereket, bemegyünk a terembe, ahol mindenki hamar elfoglalja a helyét, üresen hagyva az első sorokat. Na tessék, vagány leszek megint itt az első sorban, de bátorságom annyi nem akadt, hogy odaüljek valaki mellé. Az előadásmódja a kedves tanár úrnak, fesztelen, jól magyaráz, szereti amit csinál. A csoport megmozgatása érdekében feladatot ad, amit párban kell végezni. Semmi pánik, futattam magamban, majd megcsinálom egyedül, a szemem sarkából látom, hogy oktatónk, megpróbálja rávenni az egyik lányt, hogy üljön mellém, hogy dolgozzunk együtt. Azonban valamiért nem tehettem jó benyomást, mert nem akart. Nem vettem magamra, hiszen lehet, hogy nem nyújtok barátságos látványt, mindenkinek nem lehetek szimpatikus. Ide érve a gondolataimban, csatlakozott hozzám egy másik hallgató, G.K. vagyok, nyújtotta a kezét kézfogásra, jöttem bővíteni a szociális hálómat mondta, és helyet foglalt mellettem. Nagyon megörültem, jól lehetett vele dolgozni, egy nyitott, kedves végzős lány aki nem hagyott perifériára szorulni. Milyen is a jó szociális munkás? Észreveszi azokat, akik valamilyen helyzetben segítségre szorulnak, és lehetőségei szerint igyekszik segíteni. Ez a teljesen ismeretlen lány, odaül mellém, az auti mellé. Hogyan is lehetünk majd jó szakemberek, szociális munkások, ha nem nézünk magunk körül? Van e olyan társunk akinek elkélne a segítség ? K igazi empatikus, jó kommunikációs és szocializációs képességekkel rendelkező, hamarosan pályakezdő szakember, aki szeret segíteni. Véleményem szerint ő azon kevesek egyike, aki nem csak diplomát akar szerezni, hanem komolyan gondolja a szakmában való elhelyezkedést. Beszélni lehet reggeltől napestig, de az ember cselekedetei mutatják meg igazán, hogy ki is ő valójában, nem a szavai. 

  A tanórák csak úgy elrepültek, aktív tagjává váltam a közösségnek, már nem kívülről néztem befele, hanem részesévé váltam a közösségnek. Hihetetlen jó érzéssel töltött el, hogy én is csinálhatom velük a feladatokat, egyáltalán nem lehet összehasonlítani a távoktatáson tartandó órákkal. A csapatmunka az online felületen nagyon ritka. Kevés oktató rendez párba, azért hogy valamilyen problémán közösen törjük a fejünket. A jelenség, amit az előző alkalommal is megfigyeltem, ők itt igazi közösség voltak, jó kapcsolatot ápolt tanár diákkal, nálunk távoktatáson ez sajnos hiányos. Inkább fogalmazzak úgy, hogy hiányzik. Egy hatalmas szakadék van a távoktatás és a nappali oktatás között. A kapcsoltaink, szociális hálónk nem tud kialakulni, megerősödni igazán, mert fizikai jelenlét nincsen. 

  Őszintén én irigyeltem őket, annak ellenére, hogy tudom, hogy nehéz felutazni, dolgozni mellette, de higgyétek el, hogy sokat veszítünk. Kényelmes otthonunkban tanulni, megspórolhatunk pénzt, időt így, de a lehetőségeit megnyirbáljuk azoknak az emberi ismeretségeknek, amiket ilyen módon szerezhetnénk. Azt tanuljuk, hogy szükségünk van egy olyan közegre, ami megtart baj esetén, és jó hatással lehet ránk, motiválhat minket a céljaink eléréséhez. Három évig fogjuk tanulni, hogy különböző területeken, hogyan segíthetjük az embereket, de hogyan lehetünk társainkra érzékenyek, empatikusak, ha nem segítünk előszőr környezetünkben élőknek? 

 Köszönöm neked kedves K., hogy velem ültél az órákon, közösen dolgoztál velem. Ha olvasod e sorokat, nekem autistának igazi támogatója voltál, azt kívánom, hogy lelkesedésed soha ne hagyjon alább és, hogy találd meg azt a területet ebben a csodálatos szakmában, ahol a legjobban tudsz működni, ahol ki tudsz teljesedni. Köszönettel tartozom a kedves tanár úrnak, aki ismét befogadott az óráira. Lenyűgöztek az óráid, szerintem te pont az a tanár vagy aki nemcsak tudja azt amit oktat, de tanítani is képes. A türelmedet külön köszönöm, tudom, hogy mindig sok a kérdésem. Remélem, hogy találok valakit akivel következő alkalommal felutazhatok. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége