Mentor program

                                 

                                                    

  A második félévben járunk, a felsőoktatásban. Megszoktam lassan az online, hibrid verziót, sőt hálás is vagyok, hogy létezik a távoktatásnak ez a változata, ami megengedi  a hallgatónak, hogy munkába járjon, gyereket neveljen, háztartást vezessen, szóval élje az életét mellette. Ami viszont hiányzik, az egy auti mentor, egy személy, tanár, aki segíthetne  a kommunikációs problémáimban, amikor szükséges a tanulmányaim során. Ha nem is tanár, akkor felsőbb éves diák, aki értene az autista diákokhoz, akivel nyíltan lehetne beszélni az igényekről, elakadásokról. 

   Nem megváltást vagy csodát várok én csupán néha információ magyarázást, pontosítást, vagy csupán a lehetőségét annak, hogy megfigyelhessem őket, ha tanár akkor tanítás közben, ha diák, akkor a természetes környezetében. Miért? Én megfigyelés alapján tanulok a legtöbbet, főleg viselkedést. Fontos számomra, hogy megfelelően fejezzem ki a gondolataimat, hogyan legyek diplomatikus, de megfelelően távolságtartó, hogyan ne vágjak arcokat, ami nem oda illő, hogy ne legyek sok. 

  A mai oktatásból itthon hiányoznak a mentorok, akik segíthetnék a fogyatékkal élő diákok, hallgatók tanulmányait, itt nem csak felsőoktatásra gondolok, hanem elemi és középiskolára is. A napközikről, óvodákról ne is beszéljünk, a helyzete tehát egy neurodiverzív egyénnek nehéz az általános oktatási rendszerben. A fogyatékkal élő személyek nincsenek megfelelően segítve az intézményeken belül, a külföldi egyetemeken létezik mentor program. A fogyatékkal élő hallgató igényelheti a személyi segítőt. 

  Sokan szégyelljük, hogy segítségre lenne szükségünk, ezért a jelentkezési lapon fel sem tüntetjük, hogy mondjuk autisták vagyunk, mert az autizmus tabu, mint szinte minden más fogyatékosság. Bárki, aki hasonló cipőben jár, mint én, kérlek ne habozzatok segítséget kérni, lehet, hogy nem kapunk még magunk mellé hivatalosan is mentort, de hiszem azt, hogy kérdezni mindig kell, ne féljetek hát, sok jó tanár, diák van akik segíthetnek nekünk, csak nem szabad feladni kíváncsinak lenni. 

 Minden kedves kollégámnak eredményes félévet kívánok, engem nyugodtam kérdezhettek, mindenben segítek, amiben csak tudok. Szeretettel, ítélet mentesen. 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk