Kiállítás

Sziasztok, az alábbi weboldalon láthatjátok az első video bejegyzésemet, amiben a kiállításról, autizmusról és az oktatás fontosságáról beszélek🙂

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hosszú az út hazáig. SNI-s gyerekek a csendes könyv világában.

Kép
      Az elmúlt két napban SNI-s gyerekek segítettek nekem értelmezni: A hosszú az út hazáig címet viselő csendes könyvet, Laura Bednarski illusztrátor alkotását.       A kisfiam csoportjával kezdtem, öt autista, óvodás gyereknél. Bele sem gondoltam, hogy hogyan is fogom őket szóra bírni, mert ugye ez lenne a lényeg...átlagos esetben. Ezeknél a kis csodáknál viszont más a helyzet, ugyanis szinte mindenik nonverbális. Indulás előtt magamhoz tettem néhány üres, fehér papírlapot, aztán a legszebb mosolyomat magamra vettem és kopogtam az ajtójukon, az Aranyhegy Otthonban. Aki már látott autikat, vagy abban a nagy ajándékban részesült, hogy nevelhet egyet, az tudja, hogy cukikáim mindenütt is vannak, ezért összeterelni őket egy foglalkozáshoz nem egy könnyű esti séta.   Szerencsém volt, mert a könyvet elővéve már felkeltettem az érdeklődésüket, lassan leültek mellém, és a csodálatosan illusztrált oldalak megértésre találtak. Hogyan? A mesélést rajzzal ...
További információk

Vakáció, csend, töltődés. Neurodiverzív ragasztó.

Kép
     Csend, nem beszélni, nem nyüzsögni, nem tenni semmit, csak élvezni ahogyan a reggeli kávé íze élénkíti az álmos tudatomat. Sokszor napok, hetek telnek el úgy, hogy eszembe sem jut mikor is voltam csak úgy pár órára magamban, pihenve?... Rohanni tanít meg a mai társadalom, de töltődni, önmagunkat helyesen működtetni nem igazán.    Vakáció... szabadság... napok amikor nem kell bemenni a munkahelyre. Mit is szeretnék...? Nyughatatlan nőként a semmitevés számomra egyenlő a halállal, hogyan lehet csak üldögélni egy kávéval?    Ahogyan telnek az évek, kezdem érezni a szükségét a láblógatós, pizsamás órákra reggelente az ágyamba eltöltve ... a csend ami összetart akkor, amikor már nem marad erőm a társalgáshoz, a figyelmem nehezen kontrollálható, elbújni, nem lenni, kicsit nem létezni a világnak.    A nyár, az év, kivonták belőlem amit szerettek volna, én meg mosolyogva nézem, ahogyan reggelenként a kisfiam bemászik az ágyamba és megölel, a tel...
További információk

Nem vagy elég jó.

Kép
 Csend vesz körül, ajtó csukódik és nehezen kapsz levegőt.   Nem vagy elég jó, hallom már nem is tudom hányadszor. Túl hangos, túl megmondó, túl kemény jellem és miegymás. Nagy árat fizetek azért, hogy vállalom önmagamat. Azt hinné az ember, hogy ennyi idősen meg fogja szokni ezeket a megjegyzéseket. Nem, sajnos még mindig rést tudnak találni a szívemen.   Zárlat, burok, védelem. Egy olyan ringatás következik, amelyben nincsenek jelen mások, csak én.     Mondják, hogy szavakkal lehet a leginkább bántani, ugyanis azok beégnek a memóriánkba. A legtöbbször a negatív emlékeket jobban fel tudjuk idézni, mint a pozitívakat, alap pszichológia. Nem kell túl dicsérni, és nem kell állandóan ajnározni, de mindig illene óvatosan megfogalmazni a gondolatainkat, mielőtt azt a másik embernek elmondanánk. Elszámolok tízig, csak azt követően beszélek.    Mindig én kommunikációt folytatok, azaz, nem illetem a partneremet semmilyen rossz jelzővel, hanem azt mon...
További információk