Kiállítás, autizmus specifikus fejlesztés

                                              


   Közeledik az autizmus világnapja, ezért idén is szervez a Lilapont Egyesület autizmus érzékenyítésére foglalkozásokat az érdeklődő diákoknak. Az rendezvény részeként az én képeim is láthatóak lesznek a városunkban( Székelyudvarhelyen) a Vekker kávézóban lesznek elhelyezve valamint a városi könyvtárban. 

 Nem lehet eleget az oktatás fontosságáról beszélni, az egyenlő esélyekről, az elfogadásról, a befogadásról. A képeimen egy, egy autizmus specifikus fejlesztés látható, mint TSMT torna, lovas terápia, állat terápia, a főszereplője mindeniknek az én csodálatos kisfiam, aki most is kiváló alanya volt a képeknek. Az ő életkedve ad szárnyakat nekem, az ő kifogyhatatlan ereje rám is átragad, előrevisz a harcban az autista gyermekekért, a jól létükért, oktatásukért, társas alkalmazkodásukért, mindennapi készségeik fejlesztéséért. 

Ezek a kis pillangók, beragyogják társadalmunkat, pont azzal, hogy eltérnek az átlagos emberektől. A maguk valóságában kellene nézni őket, nem megváltoztatni, inkább segíteni őket önállóan boldogulni, nem újjal mutogatni rájuk, hanem szükség esetén előre engedni őket és segítőjüket a pénztári sorban, mert ők is éppen úgy éreznek, mint neurotipikus társaik, csak másképpen mutatják meg nekünk. 

Autistának lenni ebben a mai világban nem könnyű, de azok akik abban a kiváltságban részesültek, hogy ismernek autista gyermeket, vagy nevelnek, ők tudják pontosan, hogy mennyi szeretetet adnak. Kicsi dolgoknak tudnak örülni, egy használati tárgy dobozának, egy rágógumis papírnak, és tiszta szívvel örülnek azoknak akik jelen vannak a mindennapjaikban. 

Egy szenzoros szekrényt is megalkottam, amivel egy régi álmom vált valóra, amit láthatnak majd a diákok a rendezvényen. Egy szemüveges, olvasni szerető, autista kislány álma teljesült a szekrény elkészítésével. 

Nem rejtőzködöm, nem szégyellem a tényt, hogy én is kék vagyok. Ölelem gondolataimban keblemre az összes autista gyermeket aki nehézségeken megy át, nem vagytok egyedül, legyetek mind szeretve.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk