PDA, az elvárások elkerülése

                                               

                                                  Farkas Zsuzsánna: Falfestmény

      Meg voltam győződve, hogy engem a PDA nem érint, egészen addig amíg el nem kezdtem figyelni magam. PDA azaz, az elvárások kóros elkerülése, a napjaim része, ahogyan a kisfiamé is. Lázadunk mindennapi dolgok megtevése ellen, nem szeretnék holnap hivatalos ügyeket intézni, mert ott sok az ember, nem vagyok erre mentálisan rákészülve, vagy megint főzni kell valamit, hát igen... Rettentő akaraterő szükségeltetik, hogy rábeszéljem magam arra, amit gyerekként még nem tudtam volna megtenni. A nagy napközis vagy iskolás szereplések ilyen jó példái voltak a megmakacsolásomnak. Egyszerűen kihátráltam, annak ellenére, hogy megtanultam e a szerepemet vagy sem. 

   Édesanyám rendszeresen kérlelt, hogy menjek le a boltba, mindig nem volt a válasz. A legszörnyűbb ilyen emlékem a bérmálkozásomkor volt, volt szép nagy terített asztal, ott volt a legjobb barátnőm is, mégis az lett a vége, hogy én hagytam csapot, papot és leléptem. Órákig csavarogtam, mire hazatértem, otthon nem is vontak kérdőre, hiszen annyira megszokták, hogy amit nem szeretnék megcsinálni, azt nem is fogom, vagy amikor valamiből elegem lesz, emberek, zajok, szagok, figyelem, akkor elmegyek. Abban az időszakomban még egy szó nélkül tettem ezt, ma már kínosan igyekszem eltervezni a tevékenységeimet, hogy ne kerüljön ilyen befejezésre sor. 

  Menjél le játszani lányom, nem megyek, vegyél fel másik nadrágot, nem veszek, egyél köztünk és rendes ételt, nem én csak ropit vagyok hajlandó enni, és így tovább, ez voltam. Mostanában akkor jön rám az elkerülés, ha mentálisan le vagyok terhelve, a legkisebb kérést is elutasítom. Az emberektől régebben féltem, szorongtam, nem mertem idegen emberekkel szóba elegyedni, inkább kikerültem, vagy elkerültem az ilyen helyzeteket. Menj már oda és kérdezd meg, mert nem fog megharapni bátorítás nem vált be. A fiacskám mostanában nem akar felöltözni és napközibe menni, egy hónappal ezelőtt fogat nem akart mosni, ilyenkor hangosan sírva adja ezt tudomásunkra, vagy földre veti magát és úgy kiabál.  Nehéz megérteni, hogy miért teszi, még én magamat sem mindig értem. Védekezésként élem meg, talán ez a legjobb magyarázata az életemben a PDA-nak.