Meglepetés

                                               

                                                 

                                                     Farkas Zsuzsánna: Autózni autókon (2022).

    A múlt vasárnap sétáltunk a férjemmel és eszünkbe jutott, hogy elfogyott a kenyerünk, így betértünk az egyik élelmiszerüzletbe, ahol hétköznapokon a kisfiam is jelen szokott lenni. Az a szórakozása, hogy kiszedi az árakat tartalmazó címkéket a helyükről, sajnos és azokat rakosgatja, el is viszi őket. A kedves alkalmazottak szoktak neki előre kinyomtatott címkéket adni, de így is előfordul, hogy több helyről nyomuk vesz az áraknak. 

 Vasárnap az üzletvezető azzal fogadott minket, hogy ő továbbra is szívesen ad neki előre kinyomtatott címkéket, csak találjuk meg azokat a helyeket, ahol a kisfiam esetleg maga is el tudná őket venni. Megható volt ahogyan a polcok között járkálva megbeszéltük, hogy hol lesznek a speciálisan neki előkészített, szép, sárga, kicsi címkék. 

 Kicsi tartott vissza attól, hogy ne pityeregjek, képzeljétek el, hogy megértette, hogy az autista kisfiam valamiért rajong az címkékért és nem elküldte, kipakolta, kiutasította őt az üzletből, hanem lehetőséget adott neki, hogy továbbra is az apukájával mehessen vásárolni. Mi megértettük, hogy az árakat nem szabad elvenni, mert megbüntetik őket, de kaptunk sajátokat.

Ez úton hálámat szeretném kifejezni az ottani alkalmazottak felé, akik mindig türelemmel és szeretettel viseltetnek a fiam iránt. Hatalmas szívük van. Köszönöm szépen, hogy elfogadnak minket.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk