Vizuális gondolkodás

 Mit is jelent a vizuális gondolkodás? Az autista ember általában nagyon erősen vizuális beállítottságú, az információkat képekben tárolja, dolgozza fel. 

  Találkozunk a Master Food előtt, mondta nekem az illető, akivel volt a találkozónk hetekkel ezelőtt. Hmmm, Master Food, rendben, kérdezem, mondjon olyan épületeket, amelyek körülötte helyezkednek el. Erre ő elmondja a címet és megadja a környezet pontos leírását, pl milyen napközi van azon az oldalon, ahol ez az épület áll, ahová mennem kell. Ilyenkor a fejemben elindul egy kisebb mozi, mozgó Google térkép, abból is a az utca részletekre is pontosan rá tudok nagyítani a kis filmben, mindaddig, amíg össze nem áll az információkból a megértés, látom tehát, hogy hová kell eljutnom. 

  Mindig is épületetek alapján tudtam jobban tájékozódni, hiába mondják nekem , hogy kiteszlek a Kossuth utca tetején, ami hirtelen nekem nem mond semmit, mert nem látom magam előtt, de ha úgy fogalmaz, hogy kiteszlek a Romárta előtti átjárónál, az egészen más. Fiatalabb koromban, Kolozsváron éltem, még most is el tudok igazodni azzal a térképpel a fejemben, amit ott befényképeztem magamnak, ha látok egyszer valamit, azt soha nem felejtem el. A nevekkel sajnos nem vagyok ennyire jóban, olyan is volt, hogy csak hetek múlva sikerült valakinek megjegyezni a nevét, pedig arcát felismertem, azt is pontosan meg tudtam mondani természetesen, hogy honnan ismerem, hol találkoztunk, de a nevét nem. 

  A tárgyak, utcák, emberek és mindennek a képi jelenléte az elmémben az élethez fontos információk tárháza, ami nélkül nem tudnék jól tájékozódni az életben , minőségileg határozzák meg a mindennapjaimat. A színek is hatással vannak rám, édesanyámnak jól állt a tűzpiros ruha évekkel ezelőtt, amikor meglátogatott.

 

                               Farkas Zsuzsánna, Orchideák ( 2017)

Képekben gondolkodom, képekben sokszor beszélni is könnyebb.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk