Napi rutin

 Miért olyan fontos a napi rutin egy autista személynek? Sokan vagyunk ezerfélék, még az autizmus spektrumon belül is, de úgy általában szeretjük a jól kiszámítható dolgokat, eseményeket, történéseket. 

   Én az a fajta autista vagyok, aki már a pontos időt is nagyon szereti betartani, mert hát nem is értem, hogy hogyan élhetünk vissza mások idejével? Nálam a délután három órai találkozó annyit jelent, hogy egészen biztos ott vagyok a megbeszélt helyen legalább két óra és ötvenöt perckor, nyugtalanul szemlélődök az aktuális partnerem jelenléte felől, hmm vajon hol lehet, de ugye nem fog elkésni, mert mennyire ciki itt állni a kávézó előtt téblábolva, mindenki bámul rám, ha meg bemegyek és nem szólok, ott sem jobb a helyzet, mert ülhetek egy asztalnál, magyarázhatom, hogy még várok valakire. Általában eddig jutok el a gondolataimban feszengve, mire megérkezik az illető. Ez a jobbik eset, ilyenkor csak öt, tíz perc késésről van szó, hamar túl is léphetünk a kellemetlen mentegetőzésen, miszerint dugó volt, kicsit később indult el, megetette macskáját, kutyáját, stb. A feszültség lassan elpárolog a beszélgetés alatt.

De miért is ennyire fontos és miben segít minket autistákat a napi rutinunk követése? Vizuális beállítódásu vagyok, ezért szinte a szemeim előtt látom, hogy aznap a felkeléstől a lefekvésig mit kell megtennem. Óra pontosan tudom, hogy aznap pl. dolgoznom kell, bevásárolnom, gyereket kell felkészíteni az aznapi foglalkozásra, azalatt amíg ő ott van én tanulni fogok és így tovább. Soha nem hívok fel senkit anélkül, hogy meg ne kérdezném előbb üzenetben, hogy ráér e vagy van e kedve? Mert lehet, hogy éppen nincsen olyan állapotban vagy helyzetben, hogy velem vagy bárki mással kommunikálni tudjon. A napi rutinunk, a kiszámíthatóság nem csak praktikus, hatékonyabb munka végzését teszi lehetővé, de megvéd minket, amolyan mentális biztonsági háló, ha így jobban tetszik. Nagyon sok mindent nem tudunk előre és ezek a dolgok napin szinten szorongással töltenek el, de a feladataink jól beosztása, segít minket, stressz levezető, nekem biztosan az. Egy biztos pont az életemben, így könnyebb minden mást elfogadni, váratlan ismerkedést,  változást, kellemeset és kellemetlent  egyaránt.

Vannak viszont olyan változások, véletlenek, amiket sajnos nem fogok megszokni, bármennyire is bosszantó lehet ez neurotipikus társaimnak. Soha ne gyere váratlanul, előzetes bejelentkezés nélkül, ha mégis megteszed, akkor kérlek ne csodálkozz, ha oda nem illő mimikát látsz majd az arcomon, ha lehet, ne változtass az utolsó percben a megbeszélt találkozón, mert azt fogom érezni, hogy nem is olyan fontos neked, hiába tudod majd megmagyarázni később. Ne élj vissza az időnkkel, legyél pontos, mert  számomra ez is tisztelet jelent.