Kommunikáció

                                                   

                                                 Farkas Zsuzsánna : Az elmémben ( 2022).

      Kommunikáció... azt tapasztaltam, hogy nekem a beszéd és a beszéd értésével problémáim adódnak rendszeresen. Igen érdekes gondolhatja magában az, aki ismer, vagy már találkozott velem, hogy hogyan is lehet ez nekem akadály? Hiszen nem is látszik rajtam az auti, beszélgetni is tudok, de akkor hol lehet a gond, az elakadás?

  Az esetek nagy részében az információkat képekben értelmezem, szinte szó szerint, ezért a mögöttes értelmeket nem fogom fel. Annyira összpontosítok a verbális kommunikációra, hogy a többi része a partnerem metakommunikációja elvész, ezért nem pontos, nem egészében érthető, inkább  részleges információt csípek el. Ebből lesz a meg nem értés, íme egy példa: Az Autizmus Alapítványnál, a hölgy akitől kérdeztem kaputelefonon, hogy hol lesz az interjúm, azt mondta, hogy az út túl oldalán egy másik, sárga épültnek a  kapu aljában kell becsengetni, ott lesz, én meg  mivel nem ennyire egyszerűen fogalmazott, azt értettem, hogy vissza kell menni, oda ahol az imént kaptam az elismervényt a vizsgálatokról, amiket rajtam fognak végezni. Kész káosz. A túl sok és részletes bemeneti információt az agyam nem tudta pillanatnyilag képekben egésszé kovácsólni, ezért, hála Istennek, ott volt a testvérem, aki a segítségemre volt a fordításban : "hát te nem értetted, hogy a másik oldali épületre értette, hiszen most mondta?!" Nem értettem valóban. 
  
  A sikeres megértéshez autistákkal egy jó és biztos tippet tudok adni, minél egyszerűbben fogalmazni, nem  értem a viccet, az iróniát, szeretem az őszinteséget, még akkor is ha az néha tud bántó lenni. Ugyanez érvényes rám is, amikor én vagyok egy beszélgetésben valakivel, akkor nagyon igyekszem nem félreérthető lenni, sajnos azonban gyakorta engedek meg magamnak egy, egy vers részletet, vagy ha a partneremet jól ismerem, és tudom, hogy érti az angol nyelvet, akkor angol mondatokat tűzdelek a beszédembe. Igen, tudom  nehezen vagyok követhető,  sokszor beszélek érzésből a velem közel állókhoz. 

  Keresem a jól bevált receptet, hogyan is lehetne, hogy közérthetőbb legyek? Miért van az, hogy engem csak a nálam jó pár évvel idősebb generáció ért meg? Ha pontosan fogalmazok, és igyekszem a legérzelem mentesebben megnyilvánulni, akkor robotnak hatok, ha meg érzelmesebbre fogom, akkor az a baj. 
Eltökélt vagyok, hogy e téren fejlődést érjek el, hogy azok akik velem élnek, és azok aki az életemben jelen vannak és lesznek, értve érezzék magukat, és hogy ők is meg tudjanak engem érteni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyitott Könyvek Éjszakája. Egy igazi családi program

Kép
     Egy hatalmas lehetőségnek éltem meg a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár által megrendezett Nyitott Könyvek Éjszakáját. Önkéntesként vettem részt a rendezvényen, de én úgy éreztem, hogy a legvagányabb, legötletesebb esemény volt, a legjobban eltöltött estém.    Sok program közül válogathattak a látogatók, én a társasjáték teremben voltam kisegítő, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt volt társasjáték, és elmondhatom, hogy rengetegen játszottak. Olyannak is tanúja voltam, hogy egy egész nagy család ült le az egyik asztalhoz és nagyon jól szórakoztak. A ma előszőr látogatható sószobát is kipróbáltam, az eredetileg gyerekeknek létrehozott teremben só van a földön, cipő nélkül lehet belépni, és ott dárcot lehet labdával játszani.  Interaktív és jót tesz a tüdőnek.  Volt ott diavetítés, könyvbemutató, énekeltek, színdarabot adtak elő, volt a gyerekeknek papírszínház, volt régi hangszerek bemutatója, földrengés szimulátor, és talán a legnagyobb érdeklődést kiváltó foglalkozás az ex libri
További információk

Volt egyszer egy kiállítás megnyitó. Hazataláltam

Kép
      Szavaim nehezen vannak rá, egy csodálatos kiállítás megnyitó volt a tegnap a Közben, az én kiállításomé. Gyeremekként volt egy kedvenc könysorozatom, aminek az Anne volt a címe, a művekből készült nagy sikerű televíziós adaptáció is, amely a Váratlan utazás címet kapta. A legelső könyv az Anne otthonra talál, amelyben megismerhetjük a kis árva Annet, akit egy testvérpár fogad örökbe. A felvezető szövegben a kedves Vanda, azt mondta, hogy én hazataláltam náluk, az ő közösségükben, ami igaz, és nem csak ott, hiszen a könyvtár is befogadott. A Lilapont, a Szent Ferenc Egyesület, a Caritas, mind olyan helyek, ahol a magamfajtát szívesen látják.  Ma azt kérdezte tőlem egy nagyon kedves hölgy, milyen a fogadtása a kiállításomnak? Mennyire elfogadóak az emberek? Hogyan élem meg az autizmust, én, mint felnőtt? Elmondtam, amit már többször is, hogy az elfogadás sokat javult az elmúlt néhány évben, ma már a sok információ segítségével jobban megértik az emberek, hogy különbözünk tőlük, egy
További információk

Neurofeedback. Terápia.

Kép
        Sokféle autizmus specifikus terápia van napjainkban az autista gyerekeknek, én elmentem egy Neurofeedback terápiára, amit állapotfelmérés előzött meg. Gyermekként nem szerettem, ha a szüleim pszichológushoz, vagy különböző orvosokhoz hordoztak, most a kíváncsiságom és a tapasztalás vágyam vezérelt abban, hogy részt vegyek benne.  A hely, ahol a terápia zajlik nagyon kellemes, egy nagy fotelbe kellett behuppanom, elektródákat csatoltak a fejem bizonyos pontjaira, és megkért a terapeuta, hogy lazuljak el, és nézzem a televíziót. Megkérdezte, hogy jó lesz e a népmese, én mondtam, hogy szeretem a népmeséket. Másfél perces méréseket végzett számítógépen, időnként megállította a rajzfilmet, előtte szólt, hogy ne érjen meglepetés. Nagyon szeretem, ha előre figyelmeztetnek, azt is kérdezte hogy szenzorosan mennyire vagyok érzékeny? Taktilisra értette, hogy mennyire viselem el az érintést? Én mondtam, hogy nem szeretem, ha engedély nélkül érnek hozzám és igen érzékeny vagyok az érintésr
További információk