A megfelelő közösség

                                                 

                                                                  

                                                      Farkas Zsuzsánna: Tavirózsák( 2017)


    Aznap amikor eltanácsolták a fiamat a napköziből, ahová járt, mielőtt megtudtuk volna, hogy autista a szívem megszakadt. Az igazgatónő és a óvónő egyöntetűen azzal magyarázták a döntést, hogy ők nincsenek felkészülve a másság kezelésére, fejlesztésére, ők egyszerűen nem bírnak vele. Szerencsére találtunk neki befogadó közösséget, ahol nagyon jól érzi magát, szemmel láthatóan fejlődik és nagy elfogadásban és szeretetben részesül nap, mint nap. Számára az lett a megfelelő közösség. 

Velem is sok minden zajlott  az eddigi életem során, kerestem magam, kerestem azt a helyet ahol befogadnak, elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Ítélet mentesen, undor nélkül. A legtöbb tapasztalatom ugyanis a nem elfogadásból van: fura, túl érzékeny, csendes, magába forduló, antiszociális, okoska és sok más. 

Örömmel mondhatom el, hogy találtam egy közösséget, ahol nem csak biztonságban érzem magam, de a fejlődésemet is elősegítik. Egy kis egyetemi közösséghez tartozom, ahol nem gond, ha kijelentem, hogy nem szeretem a sok embert magam körül, mert rögtön azt kérdezik, hogy hogyan segíthetnek? Nem gond, hogy bár az első személyes találkozónkon szerettem volna megfutamodni a Julius Mall emeleti étkezési területéről, mert tudják hogy ki vagyok és nem volt fintor, csípős beszólás, csak nyugodt, segítő légkör. Abban a pillanatban, amikor leültem az asztal mellé közéjük tova lett a szorongásom, békésen ettem én tizennégy ember társaságában, nem törődve, hogy azt nézhetik ahogyan eszem. Boldog voltam és rettentően hálás ezeknek az embereknek, hogy maguk közé fogadtak egy autista embert. 

Kedves társaim, szociális munkás barátaim, ha olvassátok e bejegyzésemet, szívemből hálásan köszönöm, hogy vagytok nekem, a tér amit biztosítotok nekem az felbecsülhetetlen, mindent jelent.  Remélem, hogy még sok alkalmunk nyílik a személyes találkozókra, megtiszteltetés hozzátok tartozni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Autizmus és ami mögötte van. Léleköntő foglalkozásban csodálkoztam rá önmagamra

Tapasztalatok, autizmus. Minek örültem volna én, amikor elindultam Csodaországba a fiammal ?

Mindig fejlődni, lovaglás és csendes csütörtök. Álmaim kis közössége