Hosszú az út hazáig. SNI-s gyerekek a csendes könyv világában.

 

    Az elmúlt két napban SNI-s gyerekek segítettek nekem értelmezni: A hosszú az út hazáig címet viselő csendes könyvet, Laura Bednarski illusztrátor alkotását. 

     A kisfiam csoportjával kezdtem, öt autista, óvodás gyereknél. Bele sem gondoltam, hogy hogyan is fogom őket szóra bírni, mert ugye ez lenne a lényeg...átlagos esetben. Ezeknél a kis csodáknál viszont más a helyzet, ugyanis szinte mindenik nonverbális. Indulás előtt magamhoz tettem néhány üres, fehér papírlapot, aztán a legszebb mosolyomat magamra vettem és kopogtam az ajtójukon, az Aranyhegy Otthonban. Aki már látott autikat, vagy abban a nagy ajándékban részesült, hogy nevelhet egyet, az tudja, hogy cukikáim mindenütt is vannak, ezért összeterelni őket egy foglalkozáshoz nem egy könnyű esti séta.

  Szerencsém volt, mert a könyvet elővéve már felkeltettem az érdeklődésüket, lassan leültek mellém, és a csodálatosan illusztrált oldalak megértésre találtak. Hogyan? A mesélést rajzzal segítettem, így az általam készített skiccek a történetről lekötötték a gyerekeket.  Elkezdték ő is lerajzolni azt, ami őket megfogta a tigris utazásából. Volt olyan, aki számokban írta le azt, hogy hány helyen járt a főszereplő, mások a részleteket jelenítették meg: virágokat, növényeket. 

 A mai napon az iskolások látogattak el a könyvtárba, hogy csendes könyvet szólaltassanak meg.

   Egy nagy rajztáblán, közösen rajzoltuk a történetet mesélés közben a gyerekekkel, a bátrabbak élénkebben adtak hangot a történetek, míg mások szívesebben rajzolták a storyt. . Attól féltem, hogy nehéz lesz fenntartani a figyelmüket, de tévedtem. A kis társaság a két tanítónővel remekül szórakozott, és végig aktív résztvevői voltak a foglalkozásnak.  Kinek volt a legnagyobb mosolya a végén? Nekem. Miért? Mert megértem ezt a két napot, ahol az én pillangóim olyan közintézmény keretén belül vehettek részt egy foglalkozáson, ahová mindenki jöhet. Nincsen kivétel, lehet roma, tanulási nehézséggel küzdő, auti, vagy bármelyik iskola, óvoda diákja, vagy olyan felnőttek is, akik szívesen mesélnének. 

  Tudjátok, nem voltam egyedül és nem lógtam ki, sem ma, sem tegnap, mert én is egy vagyok közülük. 

   Boldogan forogtam ma, miután kikísértem a kedves látogatóimat és kissé megfeledkezve magamról, még röpültem is örömömben. Isten óvjon minden gyereket és tartsa meg őket egészségben és szeretetben.

                             





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Basic human rights. Against bullying. For the healthy state of mind.

Kép
     Bullying is a form of violence, a form of terror against a person, a cold one, and ruins mental health. This does't necessarily means that somebody is going to verbalize the problem to the other person, it can be silent, can be happening behind the scenes... The victim could feel the huge pressure that comes with it,  and starts to feel like the environment is not safe anymore.     The bullies, or bully could be a coward person, who has some issues, like jealousy... and some more. The main thing is to realise when we are experiencing bullying, and make the actions to protect ourselves mentally against these violent  actions. If we are not doing anything against it, then it can result  into some major mental health issues, like depression, anxiety, burn out and in some serious cases : suicide.   For me personally, it  always harms me, because I don't understand why people can't just say into my  face their problem...
További információk

Vakáció, csend, töltődés. Neurodiverzív ragasztó.

Kép
     Csend, nem beszélni, nem nyüzsögni, nem tenni semmit, csak élvezni ahogyan a reggeli kávé íze élénkíti az álmos tudatomat. Sokszor napok, hetek telnek el úgy, hogy eszembe sem jut mikor is voltam csak úgy pár órára magamban, pihenve?... Rohanni tanít meg a mai társadalom, de töltődni, önmagunkat helyesen működtetni nem igazán.    Vakáció... szabadság... napok amikor nem kell bemenni a munkahelyre. Mit is szeretnék...? Nyughatatlan nőként a semmitevés számomra egyenlő a halállal, hogyan lehet csak üldögélni egy kávéval?    Ahogyan telnek az évek, kezdem érezni a szükségét a láblógatós, pizsamás órákra reggelente az ágyamba eltöltve ... a csend ami összetart akkor, amikor már nem marad erőm a társalgáshoz, a figyelmem nehezen kontrollálható, elbújni, nem lenni, kicsit nem létezni a világnak.    A nyár, az év, kivonták belőlem amit szerettek volna, én meg mosolyogva nézem, ahogyan reggelenként a kisfiam bemászik az ágyamba és megölel, a tel...
További információk